Körhintázni jó – már ameddig

A helység védőszentjének napjára a családok meghívták vidékre szakadt rokonaikat, majd a közösen elköltött ünnepi ebéd után együtt sétáltak ki a faluba, ahol a körhinták álltak. Ekkorra már az árusok is felállították a sátraikat. Volt mézeskalács szív és krumplicukor. Cifra selyemkendők, apró csecsebecsék. Lacipecsenye és jóféle borok... És volt egyszer három virtusos legény, akik saját ártatlan tréfájuk csapdájába estek:

Ha rövid a mulatság...

Éjfél után három óra körül véget ért az utcabál, kiürült a táncparkett. Néhány fiatalember még bírta volna a nótázást, részeg jókedvvel, jókedvű részegségben, sehogy sem akarták tudomásul venni, hogy a búcsúi mulatság véget ért. Nincs mit tenni, haza kell menni.

Útjuk hazafelé a körhinták mellett vezetett. Ekkorra már csak hárman maradtak. Csend volt, csak a távoli kutyaugatás jelezte, merre tartanak éppen az útközben lemorzsolódott ivócimborák. Az üléseket tartó hosszú láncok meg-megcsillantak a holdfényben. Hirtelen ötlettől vezérelve a fiúk eldöntötték, hogy egy körhintázás erejéig meghosszabbítják maguknak a búcsút.

Felébresztették a körhintást. Az öregember mintegy félálomban dörmögött valamit az orra alatt, és engedett a fiúk kérésének.

Megcserdültek a láncok, a késői látogatók elfoglalták a helyüket a keskeny üléseken. Zeneszó helyett hangos nevetés, kurjongatás kísérte a körhinta forgását. Lám, most ingyen foroghatnak, amíg csak tetszik, senkivel sem kell osztozniuk a pörgés-repülés mámorító érzésében!

A körhintás lassan elszívta sebtében sodort cigarettáját, vetett még egy lapos pillantást a hintára és fura utasaira, de a legények már nem törődtek vele. Visszabotorkált a lakókocsiba, leült a heverő sarkába, aztán oldalvást ráereszkedett. Pillanatok alatt elnyomta az álom.

Szüntelen forgásban

A szövetkezetbe igyekvő etetőasszonyok útja a körhinta mellett vezetett. Hajnalodott. Halkan nyikorgott a gép, meg-megroppant a deszkázat. A körhintán ülők ekkorra már mindentől megszabadultak, ami időközben felkavarodott gyomrukat terhelte, hangjukból is csak szánalmas nyöszörgés maradt. Beletelt egy perc, mire az asszonyok megértették, hogy mi történhetett. A legfürgébbik a lakókocsihoz futott és felébresztette a körhintást. Amikor a körhintás felocsúdott az álomból, szemei kikerekedtek, kétségbeesetten szaladt a gép kapcsológombjához. Egy perc volt, vagy egy óra...? Sohasem tudta meg, hogy mennyi ideig aludt.

A tenyeres-talpas asszonyok lesegítették az alélt fiúkat az ülésekről és lerakták őket szépen, egymás mellé a fűbe. Sietős volt a dolguk. Hamar megállapították, hogy nincs nagy baj, a fiúk előbb-utóbb lábra állnak. Ezután fogták a kerékpárjukat, és folytatták az útjukat. Nem nevettek és nem méltatlankodtak. Egy ilyen fiuk talán nekik is volt otthon.