Könyvheti körkép hurráoptimizmus nélkül

A tér persze a központi helyszínül szolgáló, szépen felújított Vörösmarty tér, ami többszörösen is jó választás. Egy: ha hirtelen ki kellene választani Budapest főterét, legtöbben erre voksolnánk. Kettő: ott magaslik az olvasók fölé Vörösmarty Mihály élő galambokkal feldobott szobra, és hát ő tette fel a kérdést, hogy „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Három: hosszú évtizedek óta itt pakolják ki portékájukat a kiadók (ha nem is egy hétre, de legalább négy napra), és bár az ország számos települése csatlakozik, illetve minden jobb könyvesboltban külön sarkot rendeznek be a könyvheti újdonságoknak, mégiscsak ezen a téren zajlik a legtöbb könyvbemutató, dedikálás, kísérőrendezvény, családi program.

De nézzük, mi lapul a látványos eufória mögött. A kiadók szorongva néznek a jövőbe, illetve már a jelent is így élik meg. Hangosan panaszkodni, pánikot kelteni nem akarnak, ám egyre komolyabb gondot okoz számukra a papírhiány, a folyamatosan növekvő nyomdai árak és az infláció. Vagyis matematikus legyen a talpán, aki ki tudja számolni egy-egy konkrét könyv előállítási költségeit. Mert a végösszeg láttán azok is hanyatt vágódnak, akik évtizedek óta dolgoznak a könyves szakmában. Az általunk megkérdezett kiadói szakemberek közül sokan az előre menekülésben hisznek, ők már áprilisban, vagy még előbb nyomdába küldték a könyvhétre időzített köteteket, a kisebb költség reményében. De olyan műveket is bemutattak az elmúlt hétvégén, amelyeken még 2021-es kiadási dátum szerepelt. Mivel áprilisban megint nem volt Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, az oda szánt kötetek is júniusban jöttek ki. Ezeket a tényeket mindenképp érdemes figyelembe venni, mielőtt elkezdenénk azon lelkendezni, hogy a könyvheti újdonságok listája több mint 300 címet tartalmaz.

Árusokkal beszélgetni a téren nem könnyű, mivel folyamatos a pörgés, legalább is a fontosabb kiadók standjainál. Ők egyébként általában a kiadó munkatársai, azaz szerkesztők, marketingesek, adminisztrátorok, nyelvi lektorok szolgálják ki a vásárlókat, de néhol maga az igazgató is besegít. Általános tapasztalat idén, hogy az olvasók célirányosan vásárolnak. Pontosan tudják, mit szeretnének, utánanéztek már a neten, elolvasták az online szemelvényeket is, ahol lehetett, és sokat segít rajtuk a 20%-os árkedvezmény. Ennél persze komolyabb akciók is vannak, a régebbi kiadványok az 500 forintos ládákban várják megkésett olvasóikat, de akár tavaly megjelent könyveket is találni fél áron. Egy-egy új cím kifutási ideje ugyanis alig pár hónap, sőt több szakembertől hallottam, hogy az első három-négy hét a sorsdöntő, utána már megcsappan az érdeklődés, és az újdonságokból többet adnak el ez alatt a négy nap alatt, mint a következő négy hónapban.

A dedikálások is megdobják a bizniszt, hiszen (szerencsére) vannak olyan szerzők, akiknek népszerűsége a rocksztárokéval vetekszik. Mini közvélemény-kutatásunk során kiderült, hogy 150 kilométeres távolságból is érkeztek rajongók otthon dédelgetett, illetve frissen beszerzett példányaikkal. Idén Nádas Péter asztalkája előtt kanyargott a leghosszabb sor, és Krasznahorkai László aláírására is sokan vágytak, ami biztató, mert nem lektűrírókról van szó, de ugorjunk csak vissza e cikk bevezetőjéhez... Az igényes kortárs magyar szépirodalmat olvasók tábora körülbelül akkora, mint az avantgárd jazz rajongóié, vagy az ásványgyűjtőké, és most mindannyian egy helyen tömörültek.

Idén nem hirdettek külön gyermekkönyvnapokat, viszont bölcsen kitelepítették a kicsiket a Duna-korzóra, ahol volt hely rajzolásra, énekszóra, kézműveskedésre, nem taszigálták a könyveket böngésző gyerekeket türelmetlen felnőttek. A Duna-parton hirdették ki az Év gyerekkönyve díjazottjait: Bendl Vera, Laboda Kornél, Takács Zsuzsa, Nemes Anita, N. Kiss Zsuzsa, valamint a Rajzolj egy krumplit!, az Útikalauz a vershez és a Fotózni jó! könyvek. A Hubby-díjakat Baranyai András és Pacskovszky Zsolt kapta. Idén egy szlovákiai kötet, Csehy Zoltán: Kimaradsz egy körből című gyerekversfüzére is felkerült a shortlistre, ilyesmi még sosem fordult elő.

És meg is érkeztünk saját házunk tájára. Míg a magyarországi kiadók könyvhéttől könyvhétig számítják a gazdasági évet, nálunk kevesen vesznek tudomást arról, hogy érdemes június elejére időzíteni a megjelenéseket, mert így esély mutatkozna némi anyaországi figyelemre. Persze tudjuk, hogy amúgy is kevesebb a kötet, mint tíz évvel ezelőtt, illetve, hogy az időzítést a kormányhivatali támogatások nehézkessége is befolyásolja. De aki nagyon akar valamit, az el is éri. Példa erre az aprócska Pitypang Kiadó, amely a könyvhét előtt pár nappal vette át a nyomdától Kovács Barnabás A nagy szökés című mesekönyvét, és szombaton a szerző már ott dedikált a szlovákiai magyar kiadók standjánál.

Helyszíni beszámolónk következő, holnapi részében arról lesz szó, miként befolyásolta a pandémia néhány ismert magyar író munkakedvét és témáit.