Könnyel, vízzel, energiával

Somogyi Tibor felvételeA fehér papírlapok látszólag üresek. De csak látszólag. A svájci születésű, New Yorkban élő képzőművész ugyanis vízzel festette „láthatatlan festményeit”.

Pontosan számon tartja, melyik festményéhez milyen vizet használt. Festett már óceánvízzel, sivatagban gyűjtött csapadékkal is. Somorján látható képein Duna-vízzel helyettesítette a festéket. Meg könnyel. A vízzel teli poharak nem véletlenül kerültek a zsinagóga padlózatára. A művész ugyanis, mielőtt hozzálátna az alkotáshoz, megvárja, amíg az általa használt alapanyagok feltöltődnek energiával. A műveknek otthont adó építmény, a csend, a fény, a kozmosz energiájával. Az eljárás lényege valójában nem is maga a mű, hanem az általa kiváltott érzések, gondolatok.

Bruno Jakob a svájci Aarburgban született ötven esztendővel ezelőtt, képzőművészeti iskoláit Bázelben és Düsseldorfban végezte, később New Yorkba került. Vannak látható festményei is, a közelmúltban a hazai mozikban is vetített Távol a mennyországtól című amerikai melodráma nyitóképe éppen Bruno Jakob egyik festménye. Emellett tájművészettel is foglalkozik. Művészetének súlypontját azonban mégiscsak „láthatatlan festményei” jelentik (papíron kívül vászonra is festi őket). A konceptualizmus által ihletett alkotók közé sorolják.

Miért éppen vízzel fest?

Azért, mert a víz egyik létfeltétele az életnek. Napjainknak is egyik fontos problémája a víz, annak hiánya. A tudósokat is foglalkoztatja, az utóbbi időben azt kutatják, volt-e víz a Marson.

Hogyan született a zsinagógában kiállított festménysorozata?

Ezt a szériát még márciusban kezdtem el festeni Kaliforniában, aztán néhány darabot New Yorkban és Svájcban készítettem, majd itt fejeztem be Somorján. Azért is érkeztem pár nappal a kiállítás megnyitása előtt, hogy az utolsó darabokhoz összegyűjtsem a zsinagóga falaiban lakozó energiát. Többfajta energiát is felhasználok a képeimhez: épületekét, tájakét, a kozmosz, a fény energiáját.

Miért döntött úgy, hogy Somorján is kiállítja láthatatlan festményeit?

Voltak már kiállításaim öreg gyárépületekben meg katedrálisban is. Svájcban egy kurátor mesélt nekem erről a gyönyörű régi zsinagógáról, és amikor láttam a róla készült fényképeket, azonnal megtetszett. Úgy gondoltam, szép lenne ezen a méltósággal teli, csendes helyen alkotni. Az itt kiállított képeimhez a vízen kívül könnyet használtam. A könnyben is energia lakozik, hiszen akkor gyűlik az ember szemébe, amikor nevet vagy pedig szomorú. Valószínű, hogy akik hajdan ebbe a zsinagógába jártak, sírtak is itt, és a könnyeiket aztán magába szívta a lég, az ég. Ezért érzem úgy, hogy ezek a könynyel is festett képek illenek ide.

Van valamilyen speciális alkotási módszere?

Nagyon fontos a képzelőerő energiája. Amikor például egy arcot festek, és az egyes részeinél, a szemnél vagy a szájnál jobban koncentrálok, összegyűjtöm az energiát, akkor az arc ezen részei sokkal erőteljesebbek, szinte önálló életet élnek. Ezért is tűnik el olykor az arc jellege, és inkább egy absztrakt festményre hasonlít. A felhasznált víz sem átlátszó számomra. Mielőtt hozzákezdek a festéshez, tudatosan mindig egy bizonyos színárnyalatot tulajdonítok nekik. Ezek a képek, amelyeket itt a zsinagógában festettem, számomra óarany színűek.

Mennyire hatott a művészetére, hogy húsz éve New Yorkban él?

Hasonló képeket készítettem azelőtt is, amikor még nem éltem ott. A művészi technikám szempontjából azonban nagyon sokat adott New York. Emellett jó egy ilyen nagyvárosban, annak művésztársadalmában élni. Fontos, hogy láthatom, a pályatársak mit alkotnak. Mert igaz, hogy én láthatatlan képeket festek, de szeretem a láthatóakat is.

Mi a legfontosabb önnek a művészetben? Mi jelenti a legfőbb inspirációt?

Az élet. A privát és a közélet egyaránt. És persze a természet. Nagyon érdekes számomra olyan emberekkel találkozni, akik egyetlen képet sem festettek életükben. Mert úgy gondolom, hogy legalább egyetlen képet minden ember hordoz magában. És nagyon sokan meghalnak úgy, hogy ezeket a képeket magukkal viszik a sírba. Én az ő láthatatlan képeiket is megpróbálom megfesteni.