Kobra, sikló, egyre megy

A Kígyó fivérek két testvér történetét meséli el. Jó színvonalon elkészített társadalmi dráma, fontos film. Olyasmire képes, ami ritkaságszámba megy: fontos társadalmi kérdésekről beszél, miközben abszolút nézőbarát és szórakoztató.

Az ismétlődő éjszakai telefonhívások adják a történet konfliktuskezdő pontját. A Sikló (Užovka) becenevű férfi tudja, hogy ilyenkor csak az öccse miatt hívják. A drogfüggő és kiszámíthatatlan viselkedésű Kobra, aki hétvégi házakba tör be, megnehezíti bátyja életét, folyton neki kell kihúznia a bajból. A fizikai munkából napról napra élő férfinak persze e nélkül is megvan a maga baja. Egész életében arra ment, amerre mások taszigálták. Inkább alkalmazkodott, mintsem hogy önállóan döntést hozott volna. Hogy egyenesbe jöjjön, végre saját vállalkozást alapítana, mert kap egy nyerő tippet az ismerősétől. Ahogy a történet előrehalad, kiderül, a két testvér nem is különbözik annyira egymástól.

Ha úgy vesszük, tipikusan cseh film A Kígyó fivérek. Szomorú és vicces, az alakjait egyszerre lehet szánni és szeretni, és – talán kikacsintásként – még egy kisvárosi tűzoltóbálba is elvisz minket, mint annak idején a Tűz, van babám! De amennyire cseh, ugyanannyira kelet-európai is. Játszódhatna az elmúlt 25 évben bármikor és bárhol a régióban. Arról beszél, mennyire nem lehet továbblépni anélkül, hogy az ember ne adná fel a tisztességét, vagy ne áldozná fel a személyes kapcsolatait. Hogy csakis „baráti” szívességekkel, sunyi módon lehet egzisztenciát teremteni. Hogy az embernek nincs választási lehetősége: azt az életet éli, ami éppen jutott neki.

A kisvárosi kilátástalanság, az alsóbb középosztályba való lehetetlen felemelkedés bemutatására az alkotók nem a megszokott megközelítést választották. Nem a szerencsétlenségükbe belefulladó, saját sorsukon kesergő alakokat látunk, hanem egy pontos dramaturgiájú filmet. Bár tele van feszültséggel teli pillanatokkal, akcióval, a problémás testvéri kapcsolat a mozi legfontosabb rétege. Az ironikus módon Štastný vezetéknevű fivérek nem sebtében felrajzolt sztereotip figurák, hanem többrétegű személyiségek. Tragikomikus hősökről van szó, de az alkotók nem nézik együgyű idiótának a vidéki életbe beleragadt embereket, akiken jót lehet derülni a korlátoltságuk miatt. Valódi azonosulást kínálnak az alakokkal, és azzal is eljátszanak, hogy a néző szimpátiáját is elmozdítják. Az, hogy a két főhőst testvérpár – Kryštof és Matěj Hádek – alakítja, nem pusztán érdekesség, hanem valóban hitelességet, mélységet kölcsönöz a filmnek. Szívszorító nézni a viszonyuk alakulását, azt, hogy mennyire képtelenek kommunikálni egymással.

A Kígyó fivérek teljességgel kommersz alkotás, de ez semmiképpen sem negatívum. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy az alkotók értik a saját közönségüket. Tudják, hogyan meséljenek nekik.

Bartal Dóra