Kilencvenévesen, egyenes gerinccel

Huszonkét esztendős volt akkor. Ma a kilencvenedik évében jár. Higgadt, józan ítélőképességű, óriási tudás birtokában levő, egyenes gerincű ember. Tartásán nem ferdített sem a politika, sem egy-egy szakmai vihar. Ő rendezte a Magyar Televízió első operafilmjét, a Saint-Exupéry kisregényét feldolgozó Éjszakai repülést. Négy évig állt az Operettszínház, nyolc esztendeig a Magyar Állami Operaház élén. A Magyar Televízióban különböző posztokon huszonnyolc évig dolgozott, ötvenegy évig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, közben megrendezett közel kétszáz előadást, tizennégy ország húsz városában állított színpadra különböző zenés produkciókat. Két kedvence Fellini és Chaplin. Pár mondatban ennyi a Szinetár-lexikon. A többi puszta tény: a Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója, kétszer kapta meg a Jászai Mari-díjat, mindemellett érdemes és kiváló művész, aki a Zeneakadémián is többször tartott zenekurzust. Bölcsesség, nagyvonalúság, elegancia. Ez ő. Évtizedek óta.

 
Fűzfa áll az ablaka előtt…
… már itt volt, amikor a házat megvettük.
 
Hány éves lehet?
Ötven? Hatvan?
 
Hol van az a kilencventől?! A cédrus él meg igazán magas kort. Két-háromezer évet.
Az is van a kertünkben. Kettő.
 
Rekorder a fák között. Akárcsak ön, a rendezők sorában. És még mindig remek állapotban van. Teljes egészségben töltötte be a 90. életévét.
Ez azért túlzás. Van ezer apró bajom, csak egészben egészséges vagyok. És a génekben is lehet valami. Édesapám kilencvennégy, édesanyám nyolcvankilenc évig élt. Nekem nagyon sok munkám fekszik ebben. Az ostrom alatt bizonyos izmok elsorvadtak a hátamban, és tennem kellett azért, hogy az orrom ebben a korban se érjen le a földre. Ma is minden reggel húsz percet tornázom, plusz hetente egy órát úszom. Törődöm magammal.
 
Rendkívül jól startolt a pályán. Szinte sihederként kirobbanó sikerrel vitte színre a Csárdáskirálynőt. A mai napig ez a produkció a magyar színháztörténet vezető előadása. Ezerhatszázszor játszották. 1964-ben a bécsi Theater an der Wien közönsége is láthatta. Az osztrákok és az oroszok rajonganak úgy az operettért, mint mi, magyarok.
Az osztrákok a szülői az operettnek. Úgy kezelik, mint a saját gyereküket. Az oroszok pedig egyszerűen imádják. Szentpéterváron négy operettet rendeztem. Köztük A víg özvegyet, amelyet Kazahsztánban is színpadra állítottam. Szentpéterváron tíz évig volt műsoron. Az egyik előadást meglátogatta egy országos kulturális konferencia összes résztvevője, akik között ott volt Kazahsztán kulturális minisztere. Rá is parancsolt az Alma Ata-i Operára, hogy hívjanak meg, és rendeztessék meg velem az előadást, mert nekik ez kell. És ott is imádta a közönség.
 
A budapesti előadásban Honthy Hanna mellett Rátonyi Róbert, Csákányi László és Feleki Kamill remekeltek. Hogy bírt velük olyan fiatalon, mennyire lehetett irányítani őket?
Abban a korban nagyon belemartak mindenkibe a színházakban. Ott lógott a levegőben, hogy az operett burzsuj művészet, üres szórakoztatás. Ezek a művészek pedig hiába voltak egytől egyig nagyok, szorongtak. Egyedül Gáspár Margit, az Operettszínház zseniális igazgatója védte meg őket. Erre jöttem én, fiatalként a főiskoláról, és várták, hogy majd forradalmár leszek, aki bántani fogja őket. De rögtön az elején megérezték, hogy nagyon szeretem és becsülöm mindegyiküket. Egyáltalán nem megnevelni akartam őket, hanem a nagy tehetségükkel létrehozni valamit.

Anna Moffóval a címszerepben aztán filmen is megrendezte a Csárdáskirálynőt. Olyan színészek közreműködésével, mint Psota Irén, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Huszti Péter. Bóni grófot Németh Sándor alakította pompásan. Ha soha mást nem rendezett volna filmen, csak ezt, akkor is ott a csillag a neve mellett.
A Csárdáskirálynő szerintem is sikeres film. Egészen más, mint az előadás, hiszen a film is egészen más, mint a színház. De ugyanilyen büszke vagyok a Zenés TV Színházban megrendezett Fidelióra és a Cosi fan tuttéra is.
 
Ez utóbbit Jiří Menzel is megrendezte, méghozzá a Magyar Állami Operaházban. Akkor nyilatkozta: „Ha operát rendezek, a munka dandár részét mindig a dirigens végzi el.” Osztja a véleményét?
Ebben teljesen igaza volt. Az Operában mindig a karmester a döntő.
A rendező kiteheti a lelkét, ha a dirigens nem érti, hogy miről van szó, pláne egy olyan darab esetében, mint a Cosi fan tutte. Akkor megette a fene. Az operarendezés ilyen szempontból nagyon kiszolgáltatott a karmesternek. Menzel remek rendező volt. A Szigorúan ellenőrzött vonatok életem egyik legjobb filmje. Az egy csoda. De a Cosiról azt nyilatkozta, hogy az is vígjáték. Szerintem nem. Az nagyon szomorú történet, amelyen kacagni is lehet. Arról szól, hogy néha nem azt választjuk, aki igazán hozzánk való, és hogy mennyit hazudunk egy párkapcsolatban. Ha ezt valaki vígjátéknak rendezi, az is jó, csak kevés.
 
Rózsa Sándorról, a Szeged környéki puszták hírhedt igazságtevőjéről készült sorozata is a Magyar Televízió egyik legsikeresebb vállalkozása volt a hetvenes évek legelején. Erről a rendezéséről milyen emlékeket őriz?
Nagyon szerettem. Az alapművet, Móricz Zsigmond regényét és a színészeket is. Ha Oszter Sándor nem Magyarországon születik, hanem Amerikában, akkor világsztár. Cserhalmi György is. Nagyon nagy művészek játszottak a filmben. Szirtes Ádám, Horváth Teri, Muszte Anna, Szabó Gyula, Zenthe Ferenc, Raksányi Gellért. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy az akkori időkben az én televízióm milyen bátor volt. A film utolsó részével, mintegy fél órán keresztül, most csúnyán fogalmazok, reklámot csináltunk a katolikus körmenetnek. Arról, hogy milyen gyönyörű és milyen megrendítő.
 
Hogyan fért bele ennyi minden az életébe úgy, hogy közben férj is, apa is volt?
Rengeteget segített a feleségem, Hámori Ildikó, aki lassan ötven éve biztos hátterem. De az első feleségem, a fiam édesanyja is mindenben támogatott. Kezdetben pedig az édesanyám. Amit mindig hangsúlyozok: az én pályámon döntő tényező, hogy rengeteg embernek lehetek hálás. Sokan segítettek. Nem vagyok self-made man, önmagát csináló ember. Én abban nem is hiszek egyébként. Mindenki, aki valamire jutott az életben, az azt valakinek köszönheti. Én nagyon sok mindenkinek.
 
Az idővel is jól tud bánni. A pandémia alatt könyvet írt.
Gondoltam, felesleges napjaim ne legyenek. A jegyzeteimből írtam két könyvet, a 88-at és a 88 és felet. Merem ajánlani, vegyes felvágott. Színházról, operáról, politikáról, családról, vallásról. Történetek vannak mindkét könyvben. Akik olvasták, azt mondják, érdekes, szórakoztató. Alapfilozófiai tételem, hogy az élet folyton az arányoktól függ. A pozitív és a negatív arányától. Beveszünk egy gyógyszert, meggyógyítja a bajunkat, de ott vannak a kockázatok és a mellékhatások. Nincs teljesen jó vagy teljesen rossz színházigazgató. A kérdés az, hogy milyen arányban jó vagy rossz.
 
Vannak napjai, amikor az édes semmittevésnek hódol? Létező fogalom ez egyáltalán az életében?
Igen. Csak olyankor sétálok, úszom, olvasok. Mostanában egyre többet nézek a levegőbe és gondolkozom.
 
Mit kívánjak önnek a következő tíz évre?
A következő ötre! Talán. Legfeljebb. Hogy filmre vihessem régi álmomat, A víg özvegyet. Épp most utasítottak vissza. Pontosabban: egyetlen rövid mondatban közölték, hogy nem támogatják a filmet. Pedig nagyon jó a forgatókönyv, Horváth Péterrel írtuk. Azon vagyok felháborodva, hogy nálunk ma három-négytagú bizottság dönt játék- és tévéfilmek sorsáról. Ilyen a Kádár-rendszerben sem volt. És ha én is kívánhatok valamit, akkor azt kívánom, hogy a vég ne legyen majd kellemetlen, fájó és beteges.
 
A szerző a Vasárnap munkatársa