Kihágás és szabálysértés

A szlovákiai magyarság a második világháború időszakát kivéve kisebbségi helyzetben élt. Ennek egyik nyelvi-nyelvhasználati következménye az, hogy az anyaországi nyelvi változások késve jutnak el – olykor el sem jutnak – hozzánk. Ez a megállapítás fokozottan érvényes a szaknyelvekre, például a jogi-közigazgatási szaknyelvre, melynek terminológiai változásait nem nagyon tudjuk nyomon követni. Ezért nálunk még mindig általános használatúak olyan szakkifejezések, melyeket Magyarországon már újak váltottak fel.

E szavak egyike a kihágás. Magyarországon az 1878-ban elfogadott büntető kódex és a kihágási büntető törvénykönyv alapján hosszú évtizedekig a bűncselekményeken belül három kategóriát különböztettek meg: a bűntettet, a vétséget és a kihágást; 1950-ben kétkategóriás rendszert (bűntett és kihágás) vezettek be, majd 1955-ben a kihágások egy részét átminősítették bűntetté, túlnyomó többségüket pedig ugyan büntetendő cselekménynek tartották továbbra is, ám mégsem a bűncselekmények közé sorolták őket. Ezt az utóbbi kategóriát nevezték el szabálysértésnek, s a szabálysértési ügyek lefolytatását nem a büntető, hanem az államigazgatási szervek hatáskörébe utalták. Ma tehát a magyar nyelvben két szó él egymás mellett: egyrészt a hivatalos, jogi szakkifejezés, a szabálysértés, másrészt meg a kihágás, mely az 1955 előtti időszakra vonatkoztatva jogi terminusnak minősül, 1955 után azonban a szabálysértés köznyelvi, nem terminologikus szinonimájaként funkcionál.

Az első világháború után létrejött Csehszlovák Köztársaság továbbra is hatályosnak ismerte el az államfordulat előtti osztrák, illetve magyar törvényeket: előbbiek Csehországban, utóbbiak pedig Szlovákia és Kárpátalja területén maradtak érvényben. Új Büntető Törvénykönyvet Csehszlovákiában is csak a második világháború után alkottak; ebben a büntetendő cselekményeknek a magyarországival azonos minősítését és felosztását alkalmazták, ám ennek a módosításnak a magyarországitól eltérően nem volt terminológiai következménye, ugyanis a büntetendő cselekmények közül a legenyhébb megítélés alá esőket továbbra is priestupok-nak (csehül: přestupek) nevezték, és ma is így nevezik.

A 60-70-es években kiadott szlovák-magyar általános szótárak ugyan a priestupok magyar megfelelőjeként a szabálysértést, illetve további megkülönböztetés nélkül a szabálysértést és a kihágást tüntetik fel; a jogi-közigazgatási szövegek fordítására azonban nyilvánvalóan a legnagyobb hatása az igazságügy-minisztérium pozsonyi jogi intézete által 1965-ben kiadott szójegyzéknek volt, ez pedig a priestupok mellett csak a kihágás szót tünteti fel. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az állam- és közigazgatási hivatalok munkatársai részére kiadott Národné výbory magyar mutációjában, a Nemzeti Bizottságokban (1992-től megszűnéséig Közigazgatás címmel jelent meg) csak a kihágás szóval találkozhatunk. Valószínűleg e szójegyzék hatása mutatkozik meg abban is, hogy a szlovákiai sajtóban még mindig jóval gyakoribb a kihágás szó, mint a szabálysértés, sőt egyes szövegekben csak a kihágás fordul elő. Néhány példa az utóbbi évekből: „Kihágást követ el az a személy, aki telefonon indokolatlanul riasztja a tűzoltóalakulatot vagy nem létező tűzesethez hívja a tűzoltóságot.” (Csallóköz, 2000. 3. 14.); „Az előző évhez viszonyítva a Rimaszombati járásban tavaly növekedett a bejelentett kihágások száma.” (Új Szó 2001. 2. 6.); „A 70 próbavásárlásból mintegy 75%-nál csaltak az eladók – derült ki az áruellenőrző hivatal (SOI) felméréséből. […] A megállapított kihágásokért 99 esetben összesen 72 700 korona büntetést szabtak ki, s 22 esetben további folytatása is lesz az ügynek.” (Új Szó 2001. 4. 17.)

A magyarországi szövegekben ez pontosan fordítva van: a magyarországi lapok interneten elérhető számaiban a szabálysértés legalább nyolc-tízszer gyakoribb, mint a kihágás, jogi jellegű szövegekben pedig csak az előbbi fordul elő. A magyarországi sajtó a kihágás szót rendszerint stilisztikai céllal, a szóismétlés elkerülése végett használja, leginkább színes hírekben, hoszszabb riportokban, háttéranyagokban. Nálunk is hasonlóképp kellene eljárnunk: a priestupok magyar megfelelőjeként a hivatalos jogi terminust, a szabálysértést kellene használnunk: a sajtó pl. a hírműfajokban jogszabályokra utalva, rendőrségi hírekben, hivatalos eljárásokról tudósítva. A kihágás szónak mint köznyelvi változatnak pedig a nem szakmai jellegű szövegben és az élőbeszédben van létjogosultsága.