Kés a tyúkban – tyúk a képen

Losonc. Tomáš Agat Blonski neve nem ismert széles körben talán még a fotográfia hívei körében sem. A fiatal művész 1975-ben Kassán született, és Losoncon nőtt fel. Kassán az Iparművészeti Középiskolában grafikát tanult, majd Pozsonyban, a képzőművészeti főiskolán fényképészetet. Fotói 1996-tól láthatók kiállításokon. Művészi hitvallásának alapeszméje a szabadság, nem szereti a beskatulyázást. Véleménye szerint a művészet iránt tapasztalható érdektelenség egyik oka az, hogy az hosszú időn keresztül használja ugyanazokat a stílusokat és módszereket. Változatosságra, valami újra van szükség, vallja. „Ha elmegyek egy galériába, pihenni szeretnék ott, a legtöbbször mégis fáradtan távozom. Én azt szeretném, ha a látogatónak nem kellene gondolkoznia az alkotásaim felett, hanem inkább érzelmeket váltanának ki belőle.”

A losonci Nógrádi Galériában megrendezett önálló kiállításának gerincét főiskolai szakdolgozatának képei és részletei alkották. A törpe alakja fafaragásban, plakáton, fényképen, rajzon, szoborként, számítógépes figuraként is megjelent. Nem csak a közelmúltban lezajlott választások kapcsán idézte fel bennem a politikai karrierizmus lépcsőfokait az a szoborkollekció, amely azt a tény(kép)sort idézte, hogyan választja ki magából az apró, névtelen, „jellegtelen” törpetömeg azt az egyet, aki azután jelképesen vagy kevésbé jelképesen, tudatosan vagy nem tudatosan kialakítja maga körül a külvilágtól elzárt világát (vitrinét). A kiállított fényképek Tomáš Agat Blonski külföldi útjait idézték. Tárgyak az Egyesült Államokból, portrék Lengyelországból. Köznapi tárgyak, köznapi élőlények. Naponta találkozunk velük. Mégis, mások így, a képeken. Blonski olyan pillanatokat örökít meg, amelyeket nélküle talán nem vennénk észre. Különös érzés szembenézni Jadwigával, Kukával, Kubušával, Tomasszal és a többi portré alanyával. Amikor a hentesüzletben lábatlanul, fejetlenül, tollatlanul merednek felénk, csak arra gondolunk, hogy paprikásan, grillezve, főve vagy sütve készítjük el. Hogy a csontjaikat a kukába dobjuk, vagy a kutyának, macskának adjuk. Nemigen elmélkedünk azon, hogy szembenézzünk velük. Ezt pótolhattuk a kiállításon. Mert Blonski portréin nem emberek, hanem egyszerű tyúkok láthatók, valahonnan Lengyelországból, Přemysl városából. De származhattak volna máshonnan is, nem ezen és nem itt van, volt a hangsúly. Blonski eredetileg egereket akart fotózni, később döntött a tyúkok mellett. Hogy miért? „Az emberek hajlamosak arra, hogy a tyúkokban csak tyúkokat lássanak” – mondta a fiatal fotográfus.