Kéregető kultúra a miénk

„Azt tervezzük, hogy a következő évben a díjat kiterjesztjük a néprajz, a képzőművészet irányába.” Somogyi Tibor felvételeA Posonium Irodalmi Díj, amely az évente megjelenő szlovákiai magyar irodalmi művek legjavát jutalmazza – kategóriánként különböző, tízezer és harmincötezer korona között mozgó összeggel –, az Amerikában élő Lauer házaspár hathatós anyagi támogatásával jöhetett létre. „A világ nagy szalmakazlából kerestük őket elő – meséli Dobos László. – Lauer Edittel amerikai előadói körutamon, majd a Magyarok Világszövetségében találkoztam: ’56-os gyerekként került Amerikába, tanár lett, s a közéleti érdeklődése hamar kialakult. Lauer Edit az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, ma már egyszemélyes támogató intézmény, számos kezdeményezést támogat Magyarországon s szerte a Kárpát-medencében. Amerikai férje van, aki érti felesége hazavonzódását, hazaszeretetét, támogatói nemes szándékát. Edit asszony érdeklődéssel követte és követi kiadónk munkáját, olyannyira, hogy felkérésünkre tagságot vállalt a Madách– Posonium kft-ben. Azaz aktív részese tevékenységünknek, és egy éve a Madách Egyesület elnöke is. A Lauer család szándéka, hogy nagy magyar kulturális díjat alapítanak. Ebből az elképzelésből elsőként a Posonium Irodalmi Díj valósult meg.”

Mint azt Dobos László elmondta, integráló, értékorientált irodalmi díjat kívántak létrehozni, amely nem nemzedéki vagy kiadói szempontok szerint válogat a megjelenő művek között, hanem a szlovákiai magyar írásbeliség egészének értékeit tartja szem előtt. Ennek a célnak megfelelően állt össze a kuratórium: elnöke Duba Gyula író, tagjai Tőzsér Árpád költő, Németh Zoltán irodalomkritikus, Fónod Zoltán irodalomtörténész, valamint Szarka László történész Magyarországról. A közelmúltban átadták az első elismeréseket is: a fődíjat Lanstyák István nyelvész (A magyar nyelv Szlovákiában című munkájáért), az életműdíjakat Ozsvald Árpád költő és Ág Tibor népzenekutató, az első kötetes szerző díját Szűcs Enikő (Angyal, versek), a különdíjakat Csehy Zoltán (Hárman az ágyban, műfordításkötet) és Rákos Péter (Nemzeti jelleg – a miénk és a másoké) kapta.

„Pillanatnyilag a díj elsősorban irodalmi, bár sikerült beemelni az életműdíjak közé a néprajzot, mint a szlovákiai magyar írásbeliség egyik erősségét. De itt van a képzőművészet is, amely elismerésben még szegényebb, mint az írott szó. Együtt gondolkodva az alapítókkal azt tervezzük, hogy a következő évben – tartva az öszszegbeli szintet – a díjat kiterjesztjük a néprajz, a képzőművészet irányába, s a Posonium Díjat a szlovákiai magyar kultúra díjává alakítjuk át” – vázolta az elképzeléseket Dobos László, aki a továbbiakban azt is elmondta, az évente megjelenő művek száma is jelzi, a szlovákiai magyar írásbeliségnek megvannak a maga intézményei, fórumai, ami mindenképpen üdvözlendő, valami mégis elveszni látszik: „Az olvasó. Irodalmunk olykor szinte önmagával beszélget. A probléma a szlovákiai magyar irodalom olvasótábora. Ki olvas? – manapság nagy kérdése ez minden nemzeti irodalomnak. Ezzel együtt kérdés az is, milyen a hatása a szlovákiai magyar irodalomnak a szlovákiai magyar közösségre. ĺrásbeliségünk valamikor aktív közéleti tényező volt, ma nem érzem annak. A szlovákiai magyar politika a szlovákiai magyar kultúrából nőtt ki, és felmerül a következő kérdés: hogyan hat vissza ez a politika erre a kultúrára? Tisztelet a kivételnek, de az az érzésem, politikai reprezentációnkat különösebben nem érdeklik a kultúra gondjai, ezek megoldása. Mondhatnánk, szem előtt tartják a kultúra autonómiáját, de eközben ennek a kultúrának az anyagi háttere siralmas. A Csemadok lerombolása politikusaink szeme láttára történt – Hudec kulturális miniszter büntetlenül tarolhatott. Ennek a társadalmi-kulturális szervezetnek az átalakulását mindenki elvárta, csakhogy a törekvés egybeesett a támogatások megvonásával. Nem akarok Csemadok-siratást, tudom, alakultak azóta szervezetek, intézmények, társaságok, de integráló erejű szövetség nem működik. A politika nem helyettesítheti a kultúra közösségformáló erejét. Az az intézményrendszer, amely a Csemadok után, illetve a Csemadok mellett jött létre, szintén szegény. A nélkülöző kultúra tükrében nő meg a Posonium Díj erkölcsi értéke. Magyarországon kéregetünk. A Világszövetségben tevékenykedve jól láthattam, ahogy kérvény kérvényre halmozódik. Természetesnek tartom, hogy Magyarország segít, ez kötelessége is; de hol van a szlovák állam kötelessége? Mečiar első miniszterelnöksége idején parlamenti képviselő voltam, Harna István pedig a költségvetési bizottság tagja. Két éven át évi százmillió fölötti támogatást kalapáltunk ki a parlamentből a szlovákiai magyar kultúra és hírközlés támogatására. Hogy lehet ezt összehasonlítani a mai 50 millióval, amelyen valamennyi nemzetiség osztozik? Alamizsna ez, a két színházunk támogatásával együtt is. A szlovákiai magyar kultúra kéregetővé vált. Kérdem a politikusainkat: hogy lehet az, hogy a képviselőink éveken keresztül nézik, ha nézik, követik, ha követik azt, ami a hírközlésünkkel és művelődési intézményeinkkel történik? Nemzeti önazonosságunk, a szlovákiai magyar hírközlés is kultúránk megtartása nem kisebb gond, mint az anyanyelvi felsőoktatás hiánya, mint a nevesítetlen földek kérdése, mint a közigazgatás emberközelisége.”