Kémkölykök 2.

Általában a váratlan kasszasikereknek elkészül a folytatása is. A filmkészítők, forgalmazók a 2002-es évben erősen ráálltak erre a tendenciára. Természetesen nem másért, mint a pénzért, az esetleges újabb ropogós dollármilliókért, sikerekért. Mint tudjuk, a filmek esetében a folytatásnak vagy nagyon nagynak kell lennie (nagy hírverés, jó reklám: „VISSZATÉRTEK!!!!!”), vagy előre borítékolható a bukás. A fehér kisegér kalandjai, az öltönyös úriemberek harca a földönkívüliekkel, a gyerekvarázsló újabb megpróbáltatásai mind ebben az évben kerülnek, vagy már kerültek mozivászonra.

Ebbe a sorba tartozik a 2001-ben bemutatott Kémkölykök második része is. Visszatértek! A folytatáshoz ugyanazokat az összetevőket használták fel a készítők, mint elődjéhez, a rendezői gárda megmaradt, a történet könnyen emészthetősége is a jól megszokott, a színészek pedig a már ismertek kategóriából valók. Az első rész előre nem várt sikere után vajon mire számíthat ez a folytatás???

„Sose engedjük, hogy a felnőttek végezzék el a gyerekek feladatát” – a kémkölykök jelszava sem változott. Carmen (Alexa Vega) és Juni (Daryl Sabara) még mindig a földkerekség legismertebb kémkölykei. Miután kiderült, (az első részből) szüleiknek miből is futja mindenre, mi is a valódi foglalkozásuk, természetesen a gyerekek sem akarnak lemaradni. Nemcsak követni, hanem talán túl is próbálják szárnyalni őseiket. Ám az élet nem mindig ilyen könnyű... Új kémkölykök megjelenése, újabb fondorlatos feladat (amit nem főhőseink kapnak meg), egy őrült tudós és még sok más nehezíti apró Bondjaink életét. Ám akció-család-vígjátékhoz mérten soha nincs lehetetlen küldetés, nem megoldható feladat, s ahogy a nagy könyvben meg van írva, csakis jóra fordulhat minden, csak a jó győzedelmeskedhet. A történet dióhéjban: Carmen és Juni az év kémkölykei lassan tengetik hétköznapjaikat, egy-egy feladat sima, izgalommentes megoldásával. Úgy tűnik, nincs semmi gondjuk. Ám a gonosz szereplők eltulajdonítanak egy mágneses manipulátort, amit egy szigetre repítenek, ahonnan világuralomra törhetnek. Bugyuta gonoszok (mágnesfejűek), egy kis árulás, múmia feeling (harc a csontvázakkal), és egy kis Dr. Moreau szigete (génmanipulált állatok, de legalább „aranyosak”). Izgalmas kalandokon keresztül, a XXII. század kütyüjeivel, hol kéz a kézben, hol a szülők, hol a nagyszülők segítségével sikerül megmenteni mindent és mindenkit.

Robert Rodrigez újra rendezői székbe ült és alkotott. Talán egy picit nehéz beilleszteni ilyen kaliberű filmeket a filmográfiájába, de úgy látszik ez őt nem zavarja. Nehezen lehet összekötni a hullahegyeket és a gyerekes csíntevéseket. Bevált az első résznél és bevált most is, csak egy cseppet furcsa, ismerve a rendezőt, ismerve egy-egy színészt. Mert lehet, hogy családi mozi és az ember elviszi a gyerekét megnézni, de amikor visszaköszön ránk egy gyilkolós filmből megismert színész, az már lehet hogy sok(k). Esetünkben is apró kacajra adhat okot ez a szempont. Talán még Antonio Banderas elmegy, de hogy az aranyos, bár őrült tudós szerepében Steve Buscemi látható!? De megemlíthetnénk a Desperado csaposát, vagy esetleg késdobálóját is. Vajon milyen ellenszolgáltatások fejében lehetett ezeket a színészeket megnyerni? A válasz kézenfekvő: barátság Roberttel.

A film technikai trükkjei, Bigyó felügyelő kalandjait tükrözik, de a rengeteg számítógépes megoldás mögött persze megtalálhatók az alapvető értékek is. Barátság, család, összetartás, szeretet, meleg szív, gyerekkori szerelem, stb. Nem nyújt sokat, de talán nem is ezért készült. Szórakoztató és kész. Legalábbis a gyereknek. (mozinet)

Kémkölykök 2. – Az elveszett álmok szigete (Spy Kids 2: Island of Lost Dreams), színes, amerikai film, 99 perc, R.: Roberto Rodriguez, Sz.: Antonio Banderas, Carla Gugino, Alexa Vega, Daryl Sabara, Mike Judge, Mike Judge, Ricardo Montalban, Christopher McDonald