Kelly Osbourne,a könnyűzene legújabb szégyene

A magatartástudományi intézetek bizonyára jó kísérleti alanynak tekintenék ezt az érdekes családot. Jobban belegondolva azonban a közmondás nem mindenben érvényes apjára és lányára. Ozzy már letett valamit az asztalra, amihez kellett kis tehetség is. Kellyről mindez nem mondható el. Zenei tehetségből szinte semmit nem örökölt, de azt már megtanulta, hogyan kerülhet az újságok címlapjára, mivel kell eladnia magát.

Az Osbourne család életét – szerencsére csak valamelyest – követhetjük a Music Television Europe The Osbournes című valóságshowjában. De nem csak itt, Kelly mindenütt hozza a formáját, szállodák halljaiban az asztalokon ugrabugrál, részegen randalíroz. Alkohol túlzott fogyasztásától úgy viselkedik, ahogy ember normális körülmények között nem, de az ő esetében ez sem biztos. S közben a kollégáit is hírbe hozza! Hangoztatja, ahol csak lehet, hogy Christina Aguilera egy képmutató ribanc. És mindezt a Kelly, nevetséges! Ennek a csajnak nincs önkritikája, még sosem nézett tükörbe? Szerintem tök véletlen, hogy Christina került szitkozódásai középpontjába, mert olyan mindegy, hogy kit ócsárol, csak ócsároljon valakit. Madonnát mégsem lehet, hiszen hősünk első slágere a popkirálynő repertoárjából származik, a Papa Don’t Preach című dalát rockosította. És miért ezt választotta, vagy inkább választották neki? A válasz egyszerű: sláger átdolgozásával biztos az ismertté válás, és sok munka sincs vele.

Nekem tele a hócipőm az ilyen és hasonló sztárjelöltekből! És nemcsak Kellyre gondolok, mivel van belőlük rengeteg! Az egy dolog, hogy ma önmagában a tehetség nem elég, azt el is kell adni különböző fortélyok segítségével. Az viszont bosszantó, hogy a tehetségtelen sztárjelöltek is eladják magukat. Mint Kelly. Csak azért kapott lehetőséget a bizonyításra, mivel közel volt a tűzhöz, gondolom apuka kapcsolatai eredményezték a lemezszerződést. Az is világos, hogyan döntött a kupaktanács, amikor Kelly esélyeit vették számításba. Szegénykém tehetséggel nem lett megáldva, mondták is neki, lehetőleg ezt az oldalát ne mutogassa, más eszközökkel hívja fel magára a figyelmet. És mivel a nagyszájú énekesnők korát éljük, így ez volt a járható út Kelly számára is. Ostoba, infantilis viselkedésével máris rajongókat sorakoztatott fel maga mellé. Elszomorító, hogy a saját arcukat kereső tizenévesek őt tekintik etalonnak. Bedőlnek dumájának, viselkedésének. Mert Kelly tudja, hogyan kell rajongókat szerezni, hogyan lehet a középpontba kerülni, vagyis – ahogy elnézem – inkább ezt is úgy mondták neki. Rettenetesen dühít, hogy jellemtelen, tehetségtelen csajok aratják le a babérokat, a nála jóval többre hivatottak pedig elvesznek, sőt lehetőséget sem kapnak a bizonyításra, mivel nem mindenkinek rockzenész az apukája.

Sajnálom azokat, akik ezek után is rajonganak Kellyért, netán egyenesen követendő példaképnek tartják. Kedves fiatalok, nézzünk már picit a csillogás mögé is! (péjé)