Kazinczy Napok felszálló ágban

Jövőre sem kap egy fillért sem a húsz éve működő szervezet, vélhetően megszűnik. De nem erről lesz most szó, ez csak a kaotikus anyaországi helyzetkép.

 Nem valószínű, hogy a Csemadok szervezői szándékosan időzítették az új ünnepnap közeli időpontra az idei Kazinczy Napokat. Azt sem hinném, hogy sok iskolában, intézményben ünnepelnék ma a magyar nyelv napját (1844. november 13-án fogadták el a magyart államnyelvvé tevő törvényt). Ez a konferencia negyvennégy éve zajlik Kassán, nem kizárólag nyelvészeknek, magyar szakos tanároknak, hanem hangsúlyozottan ismeretterjesztő jelleggel rendezik. A nagyközönséghez másképp kell szólni, mint a kollégákhoz, ezt a szabályt az előadók is szem előtt tartották. A másfél napos rendezvény változatos témákkal várta az érdeklődőket, az egyetlen nehezítő körülmény az volt, hogy csütörtökön és pénteken zajlott, nem pedig hétvégén, amikor többen részt tudtak volna venni rajta. Szó esett egyebek mellett a vegyes házasságban felnövő gyermekek nyelvi fejlődéséről, a Kassa környéki nyelvjárásokról a XIX. századi források tükrében, a nyelvről mint humorforrásról, szólásaink történelmi hátteréről, valamint a magyar nyelv megmaradási esélyeiről Kassán. Érkezéskor máris kellemes meglepetés ért, ami persze csak a városban ritkán megfordulók számára meglepő. Kassa egyik legrondább szállodáját megvette egy külföldi szállodalánc, és gyönyörűen felújították. A Kazinczy Napok tavaly visszaköltözhetett arra a helyszínre, ahol azelőtt húsz éven át megrendezték, persze nem ilyen szép, európai színvonalú konferenciateremben. Kolár Péter, a Csemadok kassai elnöke ma különösen fontosnak tartja az anyanyelvre fókuszáló konferenciát, mert a tavalyi népszámlálás eredményei alapján az elmúlt húsz évben húsz százalékkal csökkent a szlovákiai magyarok aránya, és ha egy közösség elhanyagolja a nyelvét, akkor fokozatosan megszűnik az önazonosságtudata. Az a közösség viszont, amelyben több új szó születik, mint amennyi kihal, nincs veszélyben. Ezt már Minya Károly, a Nyíregyházi Főiskola tanára állítja, aki érdekes kísérletet végzett el. Olyan új szavakat tesztelt diákjain, mint például a bicindex, a gerillamarketing, a nőfély vagy a kockul ige. Ez utóbbit olyan emberre mondják, aki sokat ül a számítógép előtt, és elszakad a kézzelfogható dolgoktól. A kocka a számítógép szögletes formájára utal. Példamondat: A kockulás régen égő volt. A körmös sem elsősorban a nebulók fegyelmezésének módja manapság, hanem egy divatos foglalkozás. A bicindex pedig egy ügyes készség, amely egy pattintással felszerelhető a bicikli elejére, a hátsó kijelzőt pedig egy öv segítségével csatlakoztathatjuk magunkra. Azaz vezeték nélküli kerékpárindexről van szó, Minya Károly diákjai viszont minden másra gondoltak, például árfolyammutatóra, vagy a bicepsz vastagságának mérésére szolgáló eszközre. És vajon tudják-e önök, mi az az orchideaszak? A nyíregyházi főiskolások közül senki sem tudta, ami nem csoda, hiszen az internetes kereső is csupán tizenhat találatot jelez. Az egyetemi szakzsargonban nevezik orchideaszaknak a ritka, kis létszámú szakokat. A nőfély már könnyebb feladat: a lakodalmakban egyre divatosabb nőnemű ceremóniamert hívják így. Szintén a nagyközönség számára (is) érdekes előadást tartott Dede Éva budapesti pszichológus a nyelvhasználatról mint humorforrásról. Már a régi görögök is szívesen viccelődtek egymás kiejtésén, beszédmodorán, szóhasználatán, stílusán. A magyar kabaréban komoly múltja van a nyelvhasználat általi karakterformálásnak vagy csoportjellemzésnek. A magyar ember legszívesebben a tájszólásban beszélőkön, a szlenget használókon és a gyér szókincsű „bunkókon” nevet, de persze a kabaré a konstruktív kritika eszköze is, hiszen a hibákra figyelmeztet, humorosan. A szocializmus évtizedeiben gyakran űztek gúnyt a szerzők azokból a disszidensekből, akik egyéves külföldi tartózkodás után már törve beszélték a magyart. Ma a határon túliak, főleg az erdélyiek szóhasználata szolgál gyakori humorforrásként, a székelyek például nagyon sok, számunkra (is) megfejthetetlen értelmű kifejezést használnak. Ezt fricskázta meg néhány székely fiatal az egyik videomegosztón a nagy sikert aratott Székely nyelvleckék-sorozattal, ahol – szintén humoros formában – képes magyarázatot fűztek az olyan szavakhoz, mint az árdé, a peccs, a borkány vagy a murok. A csütörtök estét egy jó hangulatú, rendhagyó irodalmi est, a LitFest színesítette, amelyen kiderült, hogy a helyi és a szepsi gimnazistákat érdekli a kortárs irodalom, sőt további alkotásra is ihletik őket a versek és novellák.