Katasztrófamese pazar látványelemekkel (videó)

Úgy tűnik, a jó öreg föld nem tréfál, ezért a hatalmasok, akik a világot irányítják, s akiknek pénzük van, titkos stratégiákkal kezdik menteni a menthetőt, elsősorban saját bőrüket. Van ugyan igazmondó hírnök is, aki inkább csak a szélbe kiáltja a veszélyt, mert senki nem hallgat rá, s aki hallja is a vészjeleit, őrültnek tartja.

A világ urai belefognak Noé újkori, kozmikus bárkájának megépítésébe, s hatalmas pénzekért kezdik árulni rá a jegyeket az előkelők, a gazdagok csoportjának, akiket méltónak tartanak arra, hogy átmentsék a civilizációt a modernkori özönvíz elől. De kénytelenek befogadni maguk közé a főgeológust, aki a katasztrófák tudója. Ő viszont szövetséget köt egy hétköznapi családdal, akikkel – a VIP-brandzs ellenállásával küzdve – igyekeznek megmenteni az emberiséget, rengeteg konfliktust szítva. Ennyi a mese, már csak a vége hiányzik, ám azért érdemes inkább a moziba beülni. Na, nem azért, mert ez egy „a világ még ilyet nem látott”-jó film, kivételes sztorival. Ellenkezőleg, sok szitu visszaköszön ebben a filmben máshonnan. Spielberg Világok harcából vagy a Titanicból.

A csonka család heroikus igyekezete és könnyekig ható érzelgős újraegyesülése sem a spanyolviasz mozis felfedezése. Ami mégis e mellett szól inkább, mint pl. Spielberg virtuális őrülete mellett, hogy itt nincsenek kreált ellenségek, hihetetlen fémlények, itt csak az van, ami a földön létezik, olyan trükökkel, stilizált és animált látvánnyal eladva, hogy a szem kigúvad. Ez a film arról szól, mire képes ma a technika, ha a látványteremtésért semmi se drága. Naiv meserealizmusa sem kell, hogy kiüsse a biztosítékot, mivel olyan néző úgysem ül be rá, aki ilyen mindenre elszánt katasztrófafilmre nem vevő.

Aki meg megrohamozza a mozit a 2012 jól keltett híre alapján, hogy ez aztán minimum az évtized filmtechnikai csodája, az veszi is a lapot, és smakkol is neki ez a vizuálisillúzió-csemege, hibáival, naivitásaival, s azzal a sejthető-tudható megoldással együtt is, hogy a hős mindig egérutat tud nyerni az utolsó pillanatban, pár méterrel megelőz mindenféle katasztrófa-sújtást. S ha a vizuális extázison túl a látvány egy picikét el is gondolkodtat, mondjuk arról, hogy a föld élő-érzékelő életterünk, s rajtunk is múlik 2012, akkor már tett értünk valamit ez a mese.