Kassára hívták a Hamletbe Nelson Reguerát

Magyarországi pályafutása sok évvel ezelőtt, a Szigeten kezdődött. Egy ausztráliai balettegyüttes tagjaként lépett közönség elé. Ott látta meg Frenák Pál, és azonnal leszerződtette. Így lett a kubai táncosból egy magyar székhelyű, nemzetközi társulat erős érzékiséget sugárzó, emblematikus alakja, a kortárs tánc kimagasló képviselője. 

Egy év után most ismét Frenák-darabban, a Tricks & Tracksban táncol. De lesz még Fiúk is, Birdie is, nem hagyja el a régi szerepeit. Milyen érzésekkel érkezett meg Budapestre? 

Mintha hazajöttem volna. 

Furcsa volt? 

Azért nem, mert szabadon közlekedem a világban. A családom Kubában él, a párommal Párizsban az otthonunk, hat hónapot Brüsszelben töltöttem Thierry Smits társulatánál, most Budapesten vagyok… jövök-megyek a világban. Nem kötődöm városokhoz, inkább emberekhez. 

A Brüsszelben töltött fél év hány darabot jelent? 

Egyet. Az Anima Ardenst, amellyel a Sziget Fesztivál vendége lesz a társulat. Ezt visszük majd Mexikóba és New Yorkba is. De dolgoztam az elmúlt hónapokban Budapesten is. Frenák Pál asszisztense voltam A fából faragott királyfiban, a Magyar Állami Operaházban. Nem szakítottam meg vele a kapcsolatot, hiszen rengeteget kaptam tőle, az elmúlt évtized nem is köt máshoz, csak hozzá. Minden koreográfiájában boldogan vettem részt. 

Nehéz döntés volt kilépni a társulatból? 

Tíz év után felébredt bennem a kíváncsiság, hogy milyen lehet másvalakinél, másfajta stílusban megmerítkezni. Friss impulzusokra, új élményekre vágytam. Más stílusra, más tapasztalásra. Nulláról akartam kezdeni megint. 

Hogyan jutott el Thierry Smitshez? 

Ajánlották, hogy nézzem meg munkáit, és egyre inkább érdekelni kezdett. Tanulni akartam, izgatott, hogy be tudok-e fogadni valami újat, szükségem volt egy következő kihívásra. Amikor próbatáncot hirdetett a Lángoló lelkekhez, jelentkeztem nála Brüsszelben. Megnézett, és beválasztott a darabjába. 

Tíz évig vezető táncos volt Budapesten, Brüsszelben beállt egy frissen verbuválódott csapatba. 

Jól jött ez a nagy váltás. Pali mellett már kényelmes is volt egy kicsit az életem. Régóta ismerjük egymást, mindketten tudtuk, mit várhatunk a másiktól. Vezető táncosnak azért sem éreztem magam nála, mivel minden új munkával művészileg a nulláról indul az ember. Állandóan megkérdőjelezi magát. Ami tegnap volt, mára nem érvényes, vagy kevés. Pali is így gondolkozik. Maximalista. Előre néz, nem hátra. Amit nála tanultam, az a stílus már a sajátom. 
 

És épp azt kellett félretennie Brüsszelben. Le tudta rakni, mint egy pakkot? 

Dolgozni kellett. Sokat. Ha Palival dolgozom, azt adom, amit ő kér tőlem, ha magam akarok elmondani valamit, akkor a saját megfogalmazásomban közlöm. Olyan mozdulatsorokkal, amelyek az enyéim. Mindent a testemből és az agyamból kell előásnom. Thierry Smits is mást kér tőlem, és én igyekszem megfelelni neki. Nem mondta egyszer sem, hogy ezt ne, ezt mástól hoztad, ez nem az én stílusom. Azt adom neki, amire szüksége van belőlem. 

Megfogalmazható a különbség Frenák és Smits stílusa között? 

Pali bonyolultabb. Smits valami sokkal egyszerűbbet keres, de azt is alaposan ki kell dolgozni. Ő is mélyre megy a témában, csak egyszerűbben ábrázolja. A Lángoló lelkekben a transzállapot a téma és az azzal kapcsolatos érzések. Van egy vezérfonal itt is, nem érzelemmentes a darab. 

Táncosként most szabadabbnak érzi magát? 

Semmivel sem vagyok szabadabb, mint Palinál. Ötleteket kínálok fel, amelyeket aztán közösen formálunk. Nagyon egyben van a csapat. Tizenegy táncos Európa különböző pontjairól. Mindenki erre a hetvenperces produkcióra szerződött Brüsszelbe. Az elején még fehér fátyol van rajtunk, amelyet aztán leveszünk. 

Az InTimE vörös kanapéján is mezítelenül táncoltak. 

Én már tizenhét évesen, Kubában is táncoltam ruhátlanul. Nem okozott gondot. Pedig 1998-ban Kubában ez még nem volt megszokott dolog. 

Az operaházi Bartók-mű mekkora kihívás volt? 

Óriási. Mivel nem ismertem Bartók zenéjét, elsőre minden olyan különlegesnek hatott. Pali koreográfiáihoz egészen más zenéket használtunk, és nem ütemre dolgoztunk. Bartók műve maximális precizitást követel a táncostól. Pali annyira elmélyült a zenéjében, hogy szinte eggyé vált vele. Szinte láthatóvá tette, megjelenítette, amivel engem is lenyűgözött. Több darabban voltam már az asszisztense, de A fából faragott királyfi, épp a zene, a bartóki gondolatok révén, más helyzet elé állított. Palival dolgozni nagyon szeretek, hiszen értjük és kiegészítjük egymást. Nem is búcsúztam el tőle végleg. Nem mondtam neki soha, hogy nem jövök vissza. Egyetlen darabjából sem léptem ki. Különben pedig… ha igazán szeretsz valakit, el tudod engedni. 

Kassán,az Állami Színház balett-társulatával is együtt dolgoztak pár évvel ezelőtt. Most a Hamletbe segít be koreográfusként. 

Szeretem az ottani táncosokat. Olyanok, mint a kubaiak. Tele vannak szenvedéllyel, odaadással. 

Az InTimE, amely a Frenák Társulatban töltött tíz évének legfényesebb gyöngyszeme, mennyire hiányzik az életéből? 

Eddigi táncos pályafutásom csúcsa az InTimE. Életem minden fontos eseményét tartalmazza. Furcsa mód azokat a részeket is a magaménak érzem, amelyeket nem én táncolok. Úgy érzem, még azokhoz is közöm van. 

Most, hogy többet tartózkodott Brüsszelben, mint Budapesten, hiányzott valami az itteni életéből? 

Igen. Amivel még Párizs sem szolgál. A törökfürdők. 

Még a Por előtt Víz címmel készített is egy rövid, táncos videóklipet. 

A Király fürdőben. Boldog voltam, mert ingyen megkaptuk a felvételhez. 

Kubában mikor dolgozott legutóbb? 

Tavasszal. Tizennyolc-húsz éves táncosokból alakítottam egy társulatot nem messze a szülőfalumtól, Santa Clarában, ahol a pályámat kezdtem. Kivittem őket a természetbe, és egy patak vizében táncoltak. Szeretném majd színpadon is bemutatni a darabot. A legszívesebben azonban egy lakatlan szigeten táncolnék velük. 

Láttam a felvételen, hogy fehér bőrű táncosai is vannak. Ők is kubaiak? 

Az én édesanyám is fehér bőrű, az apám fekete. 

Változott az élet Fidel Castro halála óta Kubában? 

Inkább változik. Nem megy olyan gyorsan. 

Az alatt a pár hét alatt, amit otthon töltött, mi lepte meg a legjobban? 

Hogy egyre több amerikai turista látogat el hozzánk. 
 

A jegyrendszer megszűnt már? 

Még nem teljesen. 

Cukrot például jegyre kapna? 

Kubának hatalmas cukornádültetvényei vannak. 

Sót? 

Ott a tenger. 

Lisztet? 

Azt igen. Vannak dolgok, amelyeket még mindig nehéz beszerezni. 

De felszabadultabbak az emberek? 

Ebben nem láttam nagy változást. A kubai népet a szegénység sem tudta megtörni. 

Most Kassán dolgozik, ahol szeptemberben lesz a Hamlet bemutatója, aztán megy vissza Brüsszelbe, ahol már ismerős csapat várja. 

Nem biztos, hogy Brüsszelben ugyanaz a csapat verődik össze, mint a Lángoló lelkeknél. A bemutató után ment mindenki a maga útján, és már csak akkor találkozunk, ha előadásunk van. Thierry Smits újabb válogatást tart az új darabjához. Velem számol, azt már tudom. 

Belépett hát egy új műhelybe, ahol megtalálta a számításait. 

Palinak is mondtam: negyvenévesen visszahozom, amit most Brüszszelben tanulok. Meg kell tanulni egyedül repülni. Elindultam egy másik úton, ami nem jelenti azt, hogy a régit megtagadtam. Épp ellenkezőleg. Ahhoz szeretnék még hozzátenni, amit Palitól kaptam, amit tőle tanultam. Folyamatosan alakul, változik a világ. Én sem akarok megállni egy ponton. Új érzésekkel, másfajta tapasztalatokkal gazdagodva szeretnék valami mást mutatni, mint eddig.