Karneváli kavalkád a márciusi Kalligramban

Az új Kalligram alaphangját egyrészt egyfajta italianisztikai érdeklődés, másrészt Itália elfojtódásokkal teli katolikus közege és egyben nyüzsgő felszabadultsága adja meg. Madarász Imre tanulmányában a reneszánsz és humanista irodalom antiklasszicista tendenciáit veszi számba, rámutatva, hogy a modellként fölfogott klasszikus alkotások iránti reneszánsz lelkesedés sajátos kettősséget tükröz: az imitáció tárgya gyakran parodisztikus szövegeket ihlet. Josef Winkler Keserű narancsok temetője című regényének újabb részlete (Vida Petra fordításában) töredékesen felvillanó epizódokban mutatja be a vallási-liturgikus közegre rátelepedő blaszfémiát. Mindez már a szereplők sokféleségében is feltárul: apácák, sekrestyések, papok mellett arab, néger menekültek, transzvesztiták, római utcakölykök sorstöredékei alkotják ezt az Itáliára olyan jellemző, szinte karneváli kavalkádot. A lelki extázis és a szexuális regiszter barokkos keveréke uralja Winkler szövegét. Motivikusan Jóry Judit Ágyban, tükörben című elbeszélésfüzére is kötődik a Winkler-prózához: részint a szexualitás tematizálásában, részint egy itáliai utazás kapcsán, ám egy sajátos női nézőpontból megjelenítve.

A márciusi szám másik támpillére Hushegyi Gábor tanulmánya a 100 éve született Jakoby Gyuláról. Jakoby „száz év művészeti magánya” tulajdonképpen a festő életművének kanonizálatlanságára, illetve a magányos zseni mítoszára utal. Hushegyi rámutat, hogy a magyar műtörténetírás nem fogadta be Jakoby életművét, ezzel szemben a szlovákiai szakma 1989 után az elméleti értékelések számát megsokszorozta.

Egy viszonylag terjedelmes blokk foglalkozik a lapban Elek Tibor munkásságával, aki a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője és a határon túli magyar irodalmak kutatója. Ezt az összeállítást Elek Tibor Grendel Lajos korai regénytrilógiájáról szóló tanulmánya vezeti be. Németh Zoltán interjúja elsősorban Elek Tibor a Kalligram Tegnap és Ma sorozatában megjelent Széky János-monográfiájával, a kánonértelmezésekkel, az önmetaforákkal, az irodalomkritikusi és esszéírói gyakorlattal foglalkozik. Elek Tibor monográfiáját, valamint esszéit, illetve politikai, közéleti írásait tartalmazó köteteit Németh Zoltán és Filep Tamás Gusztáv elemzi.

A szépirodalmi anyagot Kibédi Varga Áron és Nyilas Attila versei egészítik ki. Kibédi Varga Áron számozott verseinek elevenségét az elhallgatás- és kihagyásalakzatok adják, de a nyelv öngerjesztő játékossága is hangsúlyozott szerepet kap, Nyilas Attila szövegeit pedig a végletekig fokozott trivialitás lecsupaszító gesztusa élteti.