Karácsonyi hagyományok

Napisten vagy kis Jézus?

Antiochus kalendáriuma december 25. napját a Nap (Napisten) születésnapjának nevezi. Aurelianus császár (270–275) elrendelte, hogy december 25-én birodalma egész területén ünnepet tartsanak a legyőzhetetlen Nap tiszteletére. Ez az ünnep új tartalmat kapott Jézus alakjának és kultuszának megerősödésével és az új szimbolikus magyarázat szerint karácsony Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak születésnapja.

Ehhez mérten nagyon sok népszokás és hagyomány idomult az új valláshoz, addig csak pogány vagy népi szokás transzformálódott ebbe az ünnepi körbe. Sok európai országban a vallási szokások mellett az ünnepi hagyományok egyedi formái is fennmaradtak.

Három jellegzetesebb hagyomány jelenik meg minden népkörben: a karácsonyi asztal és lakoma, a karácsonyfa, illetve más fagally állítása és díszítése, valamint az ajándékozás szokása. Most inkább a gasztronómiát helyezném előtérbe, ez jellemzi leginkább a karácsonyi hangulatot ősidők óta: a közös vacsora és együttlét mágiája.

A karácsonyi asztal és lakoma

A karácsonyi lakomán a legtöbb családnál a nemzetre jellemző ünnepi ételek kerülnek az asztalra, de az egyes népek hagyományos fogásainak egy része ma már keveredik, sok esetben a közös együttélés hatására beolvad a régi hagyományos receptkörbe és az alapanyagok egyformák lesznek.

A magyar, illetve a felvidéki magyar konyhára ma jellemző karácsonyi (de nemcsak karácsonyi) étkezési kultúra számos hatás eredménye. A karácsonyi vacsorában ötvöződik a böjtös étrend a sokfogásos menüvel. Sok más országban (Németország, Svédország) nem szokás a december 24-i böjtölés, náluk a bőséges karácsonyi menü már erre a napra is jellemző. Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel . December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül, végül mákos guba volt, de újabban hal, töltött káposzta kerül az asztalra. December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a tágabb rokonság összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (Szenteste), a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

A családok karácsonyböjti étrendje: mézes ostya, mézes pálinka, mézbe mártott fokhagyma, egy-egy dió, alma, savanyú bableves, túrós vagy mákos guba, dödölle, karácsonyi kalács (a századforduló után hal).

Az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma

Sok helyütt jellemző az ételek sorrendjének és a fogások számának szigorúan megszabott rendje is. A karácsonyi vacsora gyakran ünnepélyes külsőségek között zajlott, ezt fokozta a különlegesen megterített ünnepi karácsonyi asztal, melyre sok helyen hagyományos karácsonyi tiszta abrosz kerül, melyet sok magyarlakta vidéken csak ekkor használnak. Néhol 2-3 karácsonyi abroszt is terítettek egymás fölé. A karácsonyi abrosz színe, a díszítéssel együtt tiszta fehér. Rendszerint a karácsonyi abrosz szebb és gondosabban is készített, mint a többi abrosz, ahol több karácsonyi abrosszal terítenek, ott csak a fölülre helyezett díszes. A Zobor vidéki magyaroknál a karácsonyi abrosz felterítése termésvarázsló rítus része: a gazda és a gazdasszony, miután az ablakra búzát szórtak, együtt tették az asztalra a két karácsonyi abroszt, majd váltakozva maguk felé húzogatták, illetve háromszor megcserélték a feltett két karácsonyi abroszt, ismétlődő párbeszéddel kísérve a műveletet ettől a jelképes „gaztalanítás”-tól remélték a következő évi búzavetés megóvását a gyomoktól. A karácsonyi abroszra a hagyományos karácsony esti ételek mellett meghatározott tárgyakat is helyeztek, a teríték a karácsonyi ünnepek harmadik napjáig maradt az asztalon.

De mit is ettek régen és mit ma? Sok hagyományos ételünk mágikus hatással bír. A bab, a borsó, a mák a bőséget szavatolja, a fokhagyma védi az egészséget, a diót a rontás ellen használjuk, a méz az egész életet teszi édessé. Egyes vidékeken karácsonykor a kútba dobtak egy almát, vízkeresztkor kihúzták és a család közösen elfogyasztotta, hogy az új esztendőben egészségesek legyenek. De az alma rituális felvágása, fogyasztása a mai napig karácsonyi hagyomány, melynek mágikus tartalma van.

Az almát abban a hitben fogyasztották közösen, hogy ha valamelyik családtag eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt a karácsonyi almát és hazatalál. Az Európa-szerte elterjedt hagyomány a karácsonyi bőséges lakmározás szükségességéről igen régi gyökerű (pl. római kori hagyományai is vannak a téli napforduló körüli ünnepek lakomáinak). A karácsonyi vacsorához fűződő alapvető elképzelések Európa-szerte a jövő év befolyásolhatóságának hitével összefüggő gazdagság, bőség, az ilyenkor látogató nem várt vendégek, mint az angyalok, a kis Jézus, az ősök szellemei vendégül látása. A magyar nyelvterületen már csak a kis Jézus és az angyalok látogatására vonatkozó hit él. Szláv területen még a halott ősök szellemeit is elvárják erre a lakomára. Ezért sok felvidéki asztalon már van egy üres teríték a váratlan vendégnek.

Mit eszünk?

Régebben a húsétel sertés volt az ünnepi asztalon, ugyanis a sertés előretúr, ami a néphit szerint fejlődést jelentett, a szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar, ami rossz előjel volt. Ma már ezek a néphagyományok nem igazán érvényesülnek, hiszen a karácsonyi menü sok helyen szárnyasból, például pulykából készül, aminek elterjedése elsősorban angolszász hatásnak köszönhető. A pulyka is a modern európai karácsony egyik szimbólumának tekinthető. Az angolszász országokban szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon, Szlovákiában is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében.

A magyar ünnepi konyha nem felejti el a sertéshúst, hiszen karácsony táján van a disznóölések ideje, így az ünnepi asztalról nem hiányozhat a kolbász, a hurka, a disznósajt.

Egyes ételek, élelmiszerek – pl. a bab, borsó, lencse, tök, mák, hal – a néphit szerint sok pénzt, gazdagságot jelentenek. A dió, az alma, a fokhagyma szintén nélkülözhetetlen alkotója az ünnepi asztalnak, ugyanúgy, mint a káposzta, amelyet minden társadalmi réteg fogyaszt.

A karácsonyi menüben a káposzta nemcsak nálunk, hanem más nemzeteknél, pl. a németeknél, az oroszoknál is szerepel. Magyarországon a káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítik el, amihez, főként vidéken a decemberi disznóvágásból származó friss sertéshúst használják fel.

A töltött káposzta készítési módja, illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó. A leghíresebb, legismertebb talán a szabolcsi töltött káposzta, amelynek jellegzetessége, hogy a háziasszonyok egészen pici töltelékeket készítenek, de ugyanez megtalálható nálunk is, több magyar háztartásban honosodott meg. Viszont a szláv vidékeken a karácsonyi savanyúkáposzta-leves böjtösen, hús nélkül vagy gazdagon, kolbásszal, füstölt hússal szintén hagyományos ünnepi étel.

A hal régebben inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején, de ma már ennek nincs akkora jelentősége. Sajnos sok helyütt a családok nagy részénél a halfogyasztás csak karácsonykor (vagy még akkor sem) jellemző. A folyók, tavak mellett élők azonban előszeretettel gazdagítják a napi étrendjüket hallal.

Ahány ház....

Természetesen a nemzeti sajátosságokból, hagyományokból adódóan a különböző országok karácsonyi asztalán vannak olyan ételek, amelyek nálunk nem ismertek illetve jellemzőek, sőt talán meglepők. A nyúl és a vadhúsok elsősorban Olaszországra és Franciaországra jellemzők, a kolbász a franciákra és a lettekre. Spanyolországban mandulalevest, Finnországban rénszarvashúst, Lengyelországban hideg töltött tojást, Olaszországban raviolit, Belgiumban édes kenyeret is fogyasztanak karácsonykor, de talán a legszokatlanabb számunkra az a grönlandi szokás, hogy karácsonykor a menüben bálnabőrbe tekert bálnazsír és fókabőrbe csomagolt hús szerepel.

A 21. században már csak ritkán találkozunk eredeti, többgenerációs hagyományőrzéssel a gasztronómiában. A multikulturális hatás egy fúziós konyhát eredményez Európában és ennek mi is szerves részesei lettünk. Mégis próbáljunk még valamit átmenteni unokáinknak a régi karácsonyi étkekből.
 

Kossár Lajos