Kandinszkij, "az absztrakt és abszolút festő" 70 éve halt meg

1866. december 4-én született Moszkvában. Dédanyja mongol hercegnő volt, apja a kínai határnál jött a világra, így ázsiai gyökerei is voltak. Tehetős családjával sokat járt külföldön, főleg Itáliában, ötéves korától a pezsgő Odesszában élt. Moszkvában tanult közgazdaságot és jogot, jogi diplomáját 1893-ban szerezte meg. Főként az építészet, s az ikonok érdekelték, 1889-ben egy néprajzi gyűjtőútján figyelt fel a népi piktúra valóstól elütő színeire és formáira. Az Ermitázsban Rembrandt művészetét tanulmányozta, és párizsi tanulmányutat is tett.    A festészetet 1896-tól Münchenben tanulta, a realizmus mellett az impresszionizmus, a szecesszió és a pointilizmus is hatott rá. Később az expresszionizmus és fauvizmus irreális színvilága ragadta el, de az orosz ikonok és népművészet benyomásai is megmaradtak. Első önálló kiállítása Moszkvában volt 1903-ban, ezután Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Tunéziában is utazást tett. Végül a dél-bajorországi Murnauban telepedett le, itt alakult ki egyéni, a tiszta absztrakthoz vezető stílusa. Kandinszkij olyan festészetet akart teremteni, mely megszabadul a tárgyi ábrázolástól, a színeket, formákat és vonalakat a zenéhez hasonló, érzelmek és gondolatok kifejezésére alkalmas vizuális nyelvként akarta alkalmazni. Ő maga írja le, hogy egy keresztben elhelyezett képe mekkora hatást gyakorolt rá, miközben semmilyen látható tárgya nem volt.    A absztrakttal már a kubisták is próbálkoztak, de a nonfiguratív festészet megalapítójának 1910-es Első absztrakt című vízfestménye alapján Kandinszkijt tartják. Bekerítve című 1911-es művén már egyetlen felismerhető tárgy sincs, a kép elemeinek tudatos átrendezését szerkesztett szétszórásnak hívta: Fekete ív, Fekete vonalak, Ősz című alkotásai jelentik művészete csúcsait, s megelőlegezik az 50-es évek absztrakt expresszionizmusát. Münchenben alapító tagja volt az Új Művészegyüttesnek, majd 1911-ben Franz Marc-kal létrehozta a Der Blaue Reiter nevű csoportot. Ez egy 1903-as Kandinszkij-képről kapta a nevét, s Paul Klee és August Macke is csatlakozott hozzá.    Az első világháború kitörése után hazatért Oroszországba. Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után a szovjet kormány meg akarta nyerni a modern művészeket, így Kandinszkij a Moszkvai Művészeti Főiskola tanára és a Közoktatási Népbiztosság munkatársa, a Képi Kultúra Múzeum igazgatója, a moszkvai egyetem tanára lehetett. Megjelent orosz nyelvű önéletrajza, 1919-ben létrehozta a Művészeti Kulturális Intézetet és a Szovjet Művészettudományi Akadémiát. Ekkori művei, a Fehér vonal vagy a Kék töredék a teljes absztrakció jegyében születtek.    Amikor a szovjet vezetés a szocialista realizmus felé fordult, Kandinszkij Berlinbe utazott, majd 1922-ben Weimarban a Bauhaus tanára lett. Eleinte a formai elemekről és színekről adott elő, s falfestészeti stúdiót vezetett, a szabad festészetet csak 1925-től, már Dessauban oktatta. Sárga-kék-piros kompozíciójában a geometrikus absztrakcióhoz jutott közel, a Pont és vonal a síkban című könyvében elméleti kérdésekkel foglalkozott. Szimbolikus nyelvezete objektív, mégis transzcendens lett, érzés és jelkép közt az egyirányú kapcsolat helyett kölcsönös megfelelés jött létre.    Kidolgozta a "totális művészet" elméletét, s már a Der Blaue Reiter tagjaként kísérletet tett egy minden érzékszervre ható előadás létrehozására. Ebben kép és hang (zenekar, énekesek, táncosok és színes vetített képek) együtt nyűgözték volna le a nézőket, de a premier az első világháború kitörése miatt elmaradt. 1928-ban aztán a Bauhaus biztosított lehetőséget neki arra, hogy színpadra állítsa Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoradarabját. Erről felvétel nem készült és csak a díszletek maradtak meg,  az előadást Kandinszkij utasításai és feljegyzései alapján tavaly Párizsban rekonstruálták.    A festő 1928-ban lett német állampolgár. Amikor a nácik 1933-ban bezárták a Bauhaust, Párizsba emigrált; utolsó berlini képe, a Fejlődés barnában nyilván a barnainges rohamosztagosokra utal. Utolsó korszakában az organikus és geometrikus stílust ötvözte, formái dinamizmusát játékos könnyedség váltotta fel (Égkék). Képein időnként egy kéz vagy arc is felbukkan, jellemző művei az Ibolyaszín domináns, a Domináns ív, a Tizenöt, a Mérséklet, a Fékezett lendület. Kandinszkij 1944. december 13-án halt meg a Párizshoz közeli Neuilly-sur-Seine-ben.    Tanulmányaiban a tudományos pozitivizmus kudarcáról írt, s a "fizikai szubsztanciák szimbolikus jellegének" megértésére buzdított. Az absztrakt nagyhatású teoretikusa volt, az "abszolút", "tiszta" festészet elméletének kidolgozója. Festészete rendkívüli hatást gyakorolt a század piktúrájára, képei hatalmas összegekért kelnek el: 2012-ben egy 1909-es alkotásáért 23 millió dollárt fizettek egy árverésen.