Kultúra

Kacagva, vacogva

Egy szóval: zseniális! Mármint ez a kötet. Több mint száz, igen merész – mit merész, egyenest polgárpukkasztó –, rendkívül frappáns, izgalmas, sok- és mélyrétű szonett, két „balkézzel” írva.
ÚJ SZÓ ONLINE

2014. szeptember 11. 19:00

Egy szóval: zseniális! Mármint ez a kötet. Több mint száz, igen merész – mit merész, egyenest polgárpukkasztó –, rendkívül frappáns, izgalmas, sok- és mélyrétű szonett, két „balkézzel” írva. Kovács András Ferenc és Tompa Gábor nagyszerű versparádéja, a Transsylván pótdepressziók kegyetlenül pontos tükre a mai és a közelmúltbeli viszonyoknak, ilyenre csak ritkán akad rá az olvasó. Erdélyi szerzők ők mindketten, olyan szerzők, akiket telibe talált még a „csau” rendszer, utána meg rögvest a rendszerváltás is, minden kétségével, hamisságával, saját gyermekeit felfaló forradalmával. Kovács András Ferenc és Tompa Gábor mégis képes a sok kesernyés tapasztalatot úgy versbe, szonettbe fogalmazni, hogy azon kacag ám, de vacogva az olvasó.

A kötet előzménye egy 1998-ban megjelent szonettparádé, szintén a fentebb említett két szerző tollából, a Depressio Transsylvaniae volt, amely egy erdélyi utazás élményanyagából született. A Pótdepressziók egy újabb, szellemi utazás terméke, hiszen, amint azt a két balkéz írja: „A puszta lét: művész depresszió!” Mert nem tudja már az alkotó, hol van hon s hol a haza, mikor hova érkezik, s mi várja ott, ahova, s ott mi változik. Mi múlt el, mi az, amitől elfutni volna kedve, s mitől maradna végleg, csendben halkan ott, ahova végre megérkezik. Az író, a gondolkodó ellenzékbe vonul, nincs is más választása, mert a világ kergeti bele ebbe a pozícióba. Az a világ, amely hirtelen tele lett a napi politika visszásságaival, a mellveregető, az analfabéta botondkodók díszhörgésével, az Ady szerelmi fészkében cujkát (erdélyi pálinkaféleség) reklámozókkal, az erdélyi várkastélyokat drakulákkal benépesítő üzletemberekkel és a korrumpálható, zsinórban részeg komisszárokkal. Ahonnan nincs menekvés, csak a szellem szabadsága marad egyedüli szabadságnak. „Már latrok konca itt a jó s a szép / szájhősi nyugdíj jár a volt bakóknak. / A krónikás is hallgatást latolgat – / de inkább nője früstökébe tép…” Még szerencse, hogy Kovács András Ferenc és Tompa Gábor nem hallgatta el azt, amit európai utazásaikon, erdélyi zötykölődések alatt „balkézzel” lekanyarítottak. Nem könnyű falat ez a bő száz szonett. Mandulakeserű!

Kovács András Ferenc – Tompa Gábor: Transsylván pótdepressziók. Bookart Kiadó, Csíkszereda.

Értékelés: llllllllll

Önnek ajánljuk

Kuciak-gyilkosság: Az ügyész indítványozta az A. Zoltánnal kötött vádalku jóváhagyását

Megállapodott az együttműködésben az ellenzék egy része

Botrány a magyar parlamentben: megzavarták Orbán Viktor beszédét

Kizuhant az erkélyről és szörnyethelt egy 64 éves férfi Kassán

Frissítve

Vádat emeltek Marián Kočner és három további személy ellen a Kuciak-gyilkosság kapcsán

Vida találata és a meg nem adott gól – ez a téma a DAC–ViOn után

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!