Kultúra

Jóvilágvan a folyóparton

Kaotikus világunkban most sok minden átértékelődik, még a zenekarnevek is – erről talán a The Vaccines vagy a The Cure tagjai tudnának mesélni. Kifejezetten biztató ma azt olvasni egy lemezborítón, hogy Jóvilágvan. A párkányi csapatnak tíz éve jött ki az első albuma, most pedig itt a negyedik, A folyó balladái.
Juhász Katalin

2021. július 21. 12:46

eee
A legoptimistább nevű zenekar   (Képarchívum)

A folyó természetesen a Duna, hiszen a Jóvilágvan mindig is lokálpatrióta zenekar volt (második lemezük címe, a Stúrovszkaja például Párkány szlovák nevére utal). Felesleges részletezni, mi mindent szimbolizálhat egy folyó, maradjunk annyiban, hogy remek konceptalbumot lehet köréje kerekíteni – ahogy azt például Bruce Springsteen tette (The River, 1980). Nála egyrészt a gondtalan fiatalság, másrészt az örök változás szimbóluma a folyó, és ott bujkál benne az idő által megszépített múlt iránt érzett nosztalgia is.

Érdekes módon ugyanezt el lehetne mondani a Jóvilágvan új lemezéről is, annak ellenére, hogy zeneileg távol áll egymástól a két anyag. Bár sok dalban felbukkannak természetközeli vagy vízzel kapcsolatos képek, a szövegek nem adnak ki egy összefüggő történetet, mint a Pink Floyd The Wall vagy a Genesis The Lamb Lies Down on Broadway című konceptalbumain. Valamitől mégis egységet alkot ez a zenei anyag. Ez a valami pedig szerintem egy sajátos életérzés, amely végig jelen van a lemezen. Lázadás, lelkesedés, kalandvágy ütközik bizonytalan tapogatózással, kételyekkel, az eleve elrendeltség nyomasztó súlyával. Olyan párkapcsolati, társadalmi, útkereső dilemmák jelennek meg, amelyekkel a mai fiatalok nap mint nap találkozhatnak. 

A világba vetettség érzését már a kilencvenes években megénekelték az indie-zenekarok, akik egy látszatra barátságos, nyitott, csábító, de a felszín alatt meglehetősen álságos világban érezték magukat furán, és ezt az érzést zeneileg és szövegileg is igyekeznek minél plasztikusabban kifejezésre juttatni. Ezen az úton indult el a párkányi csapat is. 

A Jóvilágvan már évekkel ezelőtt, sőt szinte az első, 2011-es Hanne című albumától számítva a legizgalmasabb szlovákiai magyar formációk közé tartozik. Nem a nemzetközi trendeket koppintják, hanem egyszerűen csak imádnak együtt zenélni. Nem igyekeznek senkire hasonlítani a pop-rock szcéna magaslataiból, hanem saját ötleteiket valósítják meg. És nem is szeretnének mindenáron befutni Magyarországon, mert ha ez lett volna a cél, akkor mára már valószínűleg elérték volna – persze különböző (zenei, életmódbeli, logisztikai) kompromisszumokkal. Megelégszenek egy szerényebb méretű anyaországi rajongótáborral, akik viszont igényesebbek, nyitottabbak az átlagnál. 

Az új anyaggal ismerkedve főleg arra voltam kíváncsi, mennyire zavaró az egyik meghatározó zenekari tag és dalszerző, Trencsík Pál hiánya. Nos, szerintem nem észlelhető, hogy már csak öttagú a csapat – továbbra is gazdagon, ízlésesen hangszerelt minden dal. Úgy tűnik, a szerzői invenciónak sincsenek hiányában, és az is hallható, hogy volt elég idejük piszmogni a dalokkal, alaposan kidolgozni az apró részleteket. A stúdióban egyébként egyszerre játszották fel az összes hangszert, nem pedig sávonként – ez egy új trend, a békebeli időket idézi, ha úgy tetszik, vintage hozzáállás túltechnicizált korunkban. 
Sokadszorra bizonyosodik be, hogy a lockdown serkenti a kreativitást és inspiráló hatása lehet. Ebből a szempontból mindenképp jó világ van, hiszen sorra jelennek meg túlterhelt, állandóan turnézó zenekarok új albumai, és olyanok is stúdióba vonultak tavaly, akiket már rég leírtunk – legutóbb a Kool and the Gang jelentette be, hogy húsz év után új albumot csináltak. És ahogyan náluk is sejteni lehet a név alapján, mire számíthatunk, a Jóvilágvan esetében is ez a helyzet. 

A pop és a rock határmezsgyéjén mozgó hangszerelések, grandiózus és minimalista megoldások váltakozása, egy számon belüli lecsendesülések és beindulások, markáns vezérdallamok, finom vadság. Az egész olyan, mint egy gondosan koptatott és tépett farmer, vagy egy rusztikusan tálalt gurmán fogás. 

Az előétel, vagyis az intró a Duna hullámzásának zajával és madárcsicsergéssel kezdődik, ezt ténylegesen a partról vették fel. A nyitó Arkhé pedig minden földi jót tartalmaz, amire a könnyűzenének jelenleg szüksége van: fülbemászó, de igényes dallam, remek gitárszóló, eredeti harmóniák, értelmes és elgondolkodtató szöveg. Erre a lemezre az énekesnő, Bokor Réka írta a szövegeket. Gazdag szókincs, többértelműség, játék a szókapcsolatokkal – a mondanivaló is minőségi, nem csak a zene. Vannak bulizós, fűben táncolós dalok (Béke, Áspis, Nem elég szép), elgondolkodtató, már-már filozofikus középtempós nóták (Egyetlenegy, Lilit, A folyó balladája, Koszorú), és e kettő elegye (az összes többi). Csak hagyományos értelemben vett balladák nincsenek, ezért a cím kissé félrevezető, de nem annyira céltudatosan, mint mondjuk a Talking Heads-féle More Songs About Buil-ding and Food albumon, amelyen sem épületekről, sem kajáról nem esik szó, viszont – minő véletlen! – a legjobb szám címe Take Me to the River. A ballada szó eredeti jelentése „táncdal”, és hát ezek bizony azok, méghozzá a legszínvonalasabb fajtából. 

Aki felhőtlen bulizásra számít, az meg fog lepődni. Ez a lemez ugyanolyan intenzitással masszírozza az agyat, mint a szívet. Hozzáférhető valamennyi ismert online platformon, beleértve a YouTube-ot is. Fizikai formátumban is létezik, ez esetben a csinos booklet (Izrael Ráchel Noémi munkája) jár hozzá. 
A lemezbemutató koncert szombaton, július 24-én lesz, stílszerűen a párkányi régi kompkikötőben. Előzenekar a szintén helyi TooFar, amelynek frissen megjelent albumáról a múlt héten közöltünk kritikát. 

dd
Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Zuzana Čaputová

Čaputová: Egyetlen bizottság nem pótolhatja a lényegi változások hiányát

komárom

A komáromi csokoládé, amely a Mount Everestre készül

Eduard Heger
Frissítve

Heger: A munkacsoport eddig 17 konkrét javaslatot készített elő

rendőrség

VIDEÓ: DAC-sál miatt támadták meg az autó utasait a nagyszombati szurkolók – a stadion helyett egy cellában kötöttek ki

Marián Kočner

Újabb ügyben emeltek vádat Kočner, Zsuzsová és bandájuk ellen

Emmanuel Macron

Pszichiátriára került a diák, aki tojással dobta meg Emmanuel Macront

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.