Jó egy kicsit bohémnak lenni – Nagy-Kálózy Eszter Komáromban

A régi nyár című operett e héten péntektől látható a Komáromi Jókai Színházban. Mária szerepében Nagy-Kálózy Eszter lép a közönség elé.

Kora délután a színházban fogadott. Akkor érkezett Budapestről. Nem először áll a komáromi deszkákon. Mara volt Paul Claudel Az angyali üdvözlet című drámájában, Görög Lászlóval játszotta Pozsgai Zsolt: Liselotte és a május című darabját. Rudolf Péterrel az És Rómeó és Júlia című előadást. Először Komáromról faggattam.

Szereti a várost?

Nem ismerem. Laktam Komárom-Esztergom megyében, valamilyen szinten tudom, hogy milyen ez a vidék. Amikor jövök, azonnal a színházba vezet az utam. Bár gyermekkoromban voltam itt egy futóversenyen, átfutottunk egyik országból a másikba. Képek vannak a fejemben Komáromról.

Amikor Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója megkereste Mária szerepével, rögtön igent mondott?

Természetesen. Nagyon boldogan vállaltam. Furcsa első élmény operettet játszani. Ilyet még sosem csináltam. Kíváncsi vagyok, hogyan sül el.

Mit lát majd a közönség?

Remélem, hogy hangulatokat meg érzelmeket, amiket az operett, a zene önmagában is kivált az emberekből. Remélem, hogy olyan szenvedéllyel kapják meg tőlünk ezt, mint bármely más előadásban. Bízom benne, hogy maradandó élményt tudunk adni a közönségnek.

Mária hálás szerep. Ő énekli az előadásban a Legyen a Horvát kertben Budán! és a Hol van az a nyár? című slágereket.

Nem tudom, hogy elénekli-e, inkább „ellétezi”. Úgy érzem, én magam nem vagyok énekes színésznő. Nem a hangommal tudom úgy megfogni a közönséget, ahogy egy énekes színésztől várják. Hiszen ott van a hang, ami önmagáért beszél. Ezt nyilván át kell itatnom azzal a létezéssel, ami bennem van; ahogy a szerepet próbálom megfogni.

És Karády Katalin, akit filmben alakított?

Más egy stúdióban énekelni, mint élőben végigjátszani egy előadást. Mivel nem vagyok ebben gyakorlott, tudom, hogy óriási különbségek vannak a kettő között. A stúdióban odaáll az ember, felénekel néhány számot. Ha nem megy, kicserél egy sort, és folytatja. Teljesen más, mint az elejétől a végéig énekelni, közben nem elengedni a közönséget, létezni az előadásban és technikailag is megoldani a dolgokat.

A régi nyár története szerint Mária óvja a lányát a színi pályától. Önt annak idején azonnal engedték?

Az édesanyám színésznő szeretett volna lenni. Semmi joga nem volt, hogy visszatartson. Az, hogy féltettek, más kérdés. Mindenki félti a gyermekét, ha ilyen pályára lép, gondolván, ezen a pályán sok múlik a szerencsén. Olyan erővel képviseltem magam, hogy nem volt kérdés, engedniük kellett, különben nem lettem volna boldog.

Három gyermekénél felvetődött a kérdés?

Felmerült náluk is. A legnagyobb már a pályára készülődik. Nem is gondoltam rá, hogy bármiben vissza kellene tartani őket. Tudom, hogy ez olyan erővel bír az emberben, ami ellen nincs értelme harcolni. Ez már az ő életük, nekik kell végigcsinálni.

Komáromban milyen volt a találkozásuk darabbeli lányával, Tar Renátával?

Nagyon szeretem Renit. Nagyon jó vele próbálni. Mivel Budapestről jövök, próba után Budapestre megyek, nagyon keveset vagyunk együtt, tényleg csak abból derül ki, ahogy a színpadon létezni tudunk egymással. Abból tudja az ember lemérni, hogy mit kap a szemével, és mit tud adni.

Négy hét alatt készült el A régi nyár. Nehezebb volt így próbálni?

Nehezebb, mert minden szerepnek van egy ideje. Technikailag mindent le lehet bonyolítani, de nem tud megérni a szerep ennyi idő alatt. Nagyon dolgozunk, hogy a bemutatóra kiforrott legyen az előadás.

Hol tart a találkozása az operettel?

Jó egy kicsit bohémnak lenni. Jó, hogy végig mosolyoghat az ember szeme. Van ebben az operettben valami cinkosság. Tudjuk, miképp fognak történni a dolgok, tudjuk, mi lesz a vége, mégis van valami izgalom ebben a cinkosságban. Könnyed, kedves játék ez, miközben mélységei vannak a szerepnek, mondanivalója van a történetnek. Onnan kell előbányászni, ahonnan bármilyen drámai szerepet, de van valami fenti csillogás rajta, amit hordozni kell, és ez nagyon izgalmas feladat. (Szél János)