Jerry Lee Lewis több volt öntörvényű botrányhősnél

Jerry Lee Lewis is Sam Phillips memphisi istállójából indult, mint Elvis Presley. Kölcsönösen tisztelték egymást, hiába próbálták őket sokan összeugrasztani. Ám Lewis legalább annyit szerepelt viselt dolgaival a lapokban, mint zenéje okán. Egész életében azt szerette volna, ha csak a zenéjével foglalkoznának, ha úgy tetszik, legitimizálnák, amit csinál.

Mélyen vallásos környezetben nőtt fel Louisianában, és legnagyobb félelme (Johnny Cash szerint) az volt, hogy pokolra jut, mert a rock and rollt délen „az ördög zenéjének” tartották. Sok évtizednek kellett eltelnie, mire elhitte, hogy az a zene, amely annyi embernek okoz örömet, csak Istentől való lehet. Élete vége felé gospeleket énekelt, és azzal a prédikátorral vonult stúdióba, aki korábban kiátkozta őt.

Persze nem ez ugrik be róla elsőként, hanem az, hogy 23 évesen feleségül vette 13 éves unokahúgát, ami majdnem a karrierjébe került, mert feketelistára tették őt a rádiók. Lángoló zongorák is sokaknak bevillannak, pedig nem igaz, hogy show-elemként felgyújtotta a hangszereket, legalábbis ő csak egy esetet emlegetett 1957-ből. Viszont beismerte, hogy párszor szétverte dühében a zongorát, vagy épp az óceánba lökte Floridában, mert elégedetlen volt vele.

A tények kiszínezése már anno is nagy divat volt az urbánus folklórban, pedig még nem létezett bulvár-sajtó. Több változat kering például arról az esetről, amikor egy részeg éjszakán Lewis a kaput bedöntve hajtott be Elvis gracelandi birtokára, és puskát fogott a testőrökre.

Már 1989-ben életrajzi film készült róla, bár nem igazán ismert magára Dennis Quaid alakításában. „Senki nem játszhatja jobban Jerry Lee Lewist, mint maga Jerry Lee Lewis” – zárta le a témát frappánsan. Biztosra veszem, hogy sosem játszott szerepet, legalábbis tudatosan nem duzzasztotta saját legendáját. Csak azt csinálta, amit imádott: a rock and rollt. Később átnyergelt a countryra, abban is nagyot alkotott. A fiatal zenészek már a 70-es években istenként tisztelték. John Lennon egyszer letérdelt előtte és megcsókolta a cipőjét. Rory Gallagher elsírta magát örömében, amikor megtudta, hogy ő gitározhat az egyik lemezén (The Session, 1973), amely egyébként Lewis pályafutásának egyik csúcsalbuma lett. Elton John idegesen toporgott, amikor 2015-ben egy fesztiválon végre találkozhatott vele a backstage-ben.

Rengeteg sztori idekívánkozna még, de szűkös a hely, és amúgy is tele van velük világunk krónikája, az internet. A lényeg a lényeg: Jerry Lee Lewis nélkül sok minden másként alakult volna a könnyűzenében. Talán nem is létezne a rockabilly. És talán sosem kapcsolódott volna össze olyan laza természetességgel a blues, a country és a rock and roll, új alstílusokkal gazdagítva a zenei palettát.