Jelentések egy lehangoló világról

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Horváth György reménykedik. Derűs ember lévén abban bízik: ez a Titanic nem fog elsüllyedni a moziuniverzum óceánján, és továbbra is a kortárs nemzetközi filmtermés legjavát kínálhatja lelkes közönségének. Az idei „legjava” azonban távol áll a derűtől, a reménytől, sőt még a mosoly leghalványabb jelét is messzire űzte, legalábbis az a tíz alkotás, amely versenyben volt a rendezvény nyolcezer eurós Hullámtörők elnevezésű fődíjáért. Ennek odaítélésében háromtagú zsűri döntött, élén Jiří Menzellel, az Oscar-díjas cseh rendezővel, aki mellett Hajdu Szabolcs, a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal fiatal alkotója és Morgan Bushe ír producer hallatta véleményét. Bár a zsűri tagjai, mint kiderült, a fődíj odaítélésében gyorsan közös nevezőre jutottak, Jiří Menzel mégis hangot adott elkeseredésének. „Nem hiszem, hogy a világ ennyire lehangoló, ennyire sötét és ennyire nyomorúságos, mint a vásznon – mondta az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán. – Én azokat a filmeket szeretem, amelyek, ha rámutatnak is a rosszra, a néző hitét mégis a jó felé fordítják, hogy könnyű szívvel távozhasson a moziból.” Hajdu Szabolcs úgy vélekedett: ha hiányzott is a pozitív életérzés a vászonról, volt néhány erős alkotás, bátor rendezői hang.

Mira Fornay Kutyám, Killer című szlovák–cseh produkcióját, amely különdíjat kapott a zsűritől, mindenképpen ilyennek találta. A Rotterdamban és Vilniusban már kitüntetett alkotás szuggesztív hangulatával, pontos nyelvezetével, érzékeny színészi játékával és a legapróbb részletekig kidolgozott forgatókönyvével fogta meg a zsűrit. A csak nagyapai ágon magyar származású, Prágában élő szlovák rendező 2009-ben hallatott magáról először, amikor Kisrókák című debütálásával (a főszerepben: Derzsi Réka) meghívást kapott a velencei fesztiválra. A Kutyám, Killer egy tizennyolc éves srác egyetlen napját mutatja be úgy, hogy közben a szkinhed létet, a rasszizmus, az etnikai konfliktusok mozgatórugóit is láttatja. Mareknek egyedüli jó barátja Killer nevű őrkutyája, az ő társaságában tengeti napjait bőrfejű haverjai között. Anyja elhagyta, most mégis feltűnik az életében, méghozzá szörnyű helyzetet teremtve. Fornay mesteri filmnyelve sokakat a Dardenne fivérek stílusára emlékeztet, s bár az alkotás egészében meglehetősen kemény, sőt brutális, az ábrázolt világ mégis mélyen megérinti a nézőt.

Kiemelkedett a mezőnyből az ukrán Eva Nejman Kupolás ház című alkotása is, amely egy nyolcéves kisfiú fekete-fehér képekkel elmesélt, végtelennek tűnő utazása a második világháború végén járó Szovjetunióban. A film forgatókönyvét az a Friedrich Gorenstein jegyzi, aki Tarkovszkij Solarisát írta. Az ő önéletrajzi elemeire épülő, szívet-lelket felkavaró munka hőse, az érzékeny arcú kisfiú édesanyjával vonatozik egy lepusztult országban, ahol a néptelen festői tájat a nyomor és az éhezés birodalma váltja fel, benne az anyját és nagyapját is elveszítő gyerekkel. A kiúttalanság és a kiszolgáltatottság érzetével az arcán, lelkileg teljesen meggyötörve, de mégis talpon maradva látjuk a kisfiút a film utolsó kockáin, ebben a kifelé csendes, befelé azonban hangos sikolyt hordozó, drámát és lírát finom egyensúlyban tartó történetben.

A „futottak még” kategóriában vetítették a francia Aliját (egy Párizsban élő zsidó drogdíler története), a holland–magyar összefogással készült Csendeseket (összetört autóban ébred egy lány), a finn Fekete golyót (börtönből szabadul egy fiatal anya), a német–orosz–belorusz–holland-lett Ködbent (vasúti szabotázsakció a németek által megszállt Szovjetunióban), a szlovák Köszönöm, jólt, Prikler Mátyás filmjét, az ír Mit tettél, Richardot (egy dublini tinédzser tragédiája) és az amerikai Feltörő színeket (parazitát helyeznek el egy nő bőre alá egy szürreális thrillerben).

A Hullámtörők díjat az ausztrál Cate Shortlandnek ítélte a zsűri az ausztrál–német–brit koprodukcióban forgatott Loráért. Hannelore, a holokauszt egy kevésbé ismert oldalát feldolgozó mű főszereplője a Hitler-kultusz és zsidógyűlölet jegyében nevelkedett, így a náci birodalom bukása saját világának totális csődjét jelenti. Megindító, lírai történet: miután náci szüleit letartóztatják, Lora három kistestvérével indul útnak Észak-Németországban élő nagymamájához. Csakhogy az út a szövetséges csapatok uralta zónán vezet keresztül, ahol épp egy zsidó menekült csapódik hozzájuk. A fiatal férfi azt állítja magáról: megjárta a koncentrációs tábort. Lora gyűlölete fokozatosan oldódik, majd érzelmi kötődésre vált, sőt testi vággyá érik. A lány megformálója, Saskia Rosendahl, aki most egy Budapesten készülő, többrészes HBO-sorozat főszereplője, személyesen is jelen volt a díjkiosztón. Árnyalt alakításához Jiří Menzel is gratulált. Az az őszinte mosoly, ami a vászonról olyannyira hiányzott, mindkettőjük arcán felragyogott.