Jelenetek macskákkal

Szabó Borbála

Sikeres és/vagy elgondolkodtató prózai művekből gyakran születik színpadi átirat. Szabó Borbála Nincsenapám, seanyámja viszont fordított utat járt be: a drámaszövegből 2013-ban a Stúdió K-ban született előadás, majd 2016-ban újra, a Kolibri Színházban, miközben a történet ifjúsági regénnyé is átformálódott. 

Vagy mondhatnánk azt is: terápiás segédanyaggá.

Aki kamasz, hajlamos úgy érezni, hogy nyomorúságos az élete: a felnőttek nem értik meg, a véleménye nem számít, folyamatosan értelmetlen elvárásoknak kell megfelelnie, és olyanok igyekeznek kikényszeríteni a „megfelelő magatartást”, akik ráadásul még vak tiszteletet is várnak, noha a legritkább esetben érdemelték ki. Aztán vannak kamaszok, akiknek nem „csak” ennyi bajuk van a világgal, és azt, ami a tényleges gond, nagyon nehéz megfogalmazni.

Mert hogyan és kinek lehet azt elmondani, hogy anya mindennap Unicumtól szaglik, sír, aztán az ágyába ájul, és a családban ő a törődésre, gondoskodásra szoruló gyerek? Hogy az ember hálát ad a kosarazásban megedződött lábaiért, mert így legalább az alkoholtól teljesen bezombult, taperoló mostohaapa-féleséget sikerül lerúgnia magáról? Apa pénzzel és drága cuccokkal veszi meg a lelki nyugalmát, hogy csak az új családjával kelljen foglalkoznia. Nagymama boldogan sikongat és kincstári optimizmussal kezel mindent, mert nincs is semmi gond, ha nem foglalkozunk vele. Marci, a tökéletes, mintaként odaállított nagytesó azt tanulta meg az élettől, miként lehet mindenkit manipulálni, hogy megkapja, amit akar; a macskák is azt mondják rá, gyakorlatilag már skizofrén. De a nagy egészre a macskák sem tudják a megoldó képletet. 

Apropó, macskák. Frici, a csodásan púzó dagadt cirmos és Dezső, a karcsú fekete uraság (pici fehér szőrgallérral) egy cseppet sem nyugodt estén cigarettára meg szivarra gyújt, Karinthy Frigyessé és Kosztolányi Dezsővé változik (vissza?), és magával ragadja hősnőnket a legendás New York kávéházba, hogy ott végre nyugodtan… kipisilhesse magát. A metamorfózisnak egyébként olyan értelemben nincs előzménye, hogy hősnőnk különösebben szeretné vagy ájult tisztelettel kezelné az irodalmat – ellenkezőleg. Miután a magyarórán az egészet, úgy, ahogy van, az ürülékhez hasonlította, s ennek következtében megbukott, éppen a pótvizsgára készül. Mégis, amikor a szoba falai elkezdenek összemenni, rászakadni, a magyar irodalom két (eltérő méretű) ikercsillaga szegődik társául, vezetőjéül, a nyakába zúdítva egy nagy szakajtónyi rossz szóviccet, idézgetve saját művekből meg másokéból, értekezve kicsit életről, halálról meg egy nagy sakkjátszmáról. 

Kapcsolódó cikkünk

Nem kíméli névtelen hősnőjét Szabó Borbála, olyan sorsot zúdít a nyakába, amelyben nem könnyű egy jobb jövő felé vezető utat találni. Nézni, olvasni is nyomasztó, nemhogy megélni, még úgy is, hogy a keretekkel, távolításokkal – technikailag legalábbis – könnyít valamit az érzelmi terheken. Valami fontosat mégis adni tud a szerző: ha nem is megoldást, de legalább követhető módszert. Útmutatást, miként távolodhatunk el egypár lépésre az abszolútnak vélt gondjainktól; hogy mindazt, ami szörnyű súlyként nehezedik ránk, miként tudjuk ízekre szedve, értelmezve emberileg kezelhetővé alakítani; miként lelhetjük meg, még ha szürreális vagy groteszk formában is, legalább a humor csíráját a letaglózó helyzetekben. És – bár Szabó Borbála történetmesélésétől, nyelvétől meglehetősen távol áll az emelkedett kultúráhítat – azt is megmutatja, hogy ha az ember végtelenül egyedül érzi is magát a problémáival, ha nincs egy élő lélek, aki meghallgatná (és meghallaná), még mindig találhat beszélgetőtársat, támaszt, mintát, igen, ott, az irodalom halott (vagy halhatatlan) figurái között.

Almási Sára

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám, Tilos az Á Könyvek, 2016. 288 oldal

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?