Jégkorszak

# Minden a Toy Storyval kezdődött. A Disney és a Pixar megalkotta az első egész estét betöltő computeranimációs filmet. Az idő telt, de senki nem készített sokkal maradandóbbat az említett alkotásnál, így a Diseny gondolt egyet és megmutatta, hogy ők nem csak egyszeri vállalkozásnak tartják az számítógépes technikával készülő filmeket: ez lett a Toy Story 2. Még szebb, még jobb, mint az első. Mindenki el volt tehát „ájulva” tőle. Ezt persze már nem nézhette tétlenül a filmszakma, elsőként a DreamWorks rukkolt elő – az azóta mindenki által imádott – Shrekkel, ami egy kis „fityisz” volt Jeffrey Katzenbergtől a Disney számára, és többek közt teljesen felrázta a rajzfilmek állóvizét. Eközben mások sem tétlenkedtek, elkészült a Jimmy Neutron és a Disney is bemutatta a Szörny Rt.-t. E három név indult az Oscar-gálán, az eredmény mindenki számára ismerős lehet. De ezzel még nincs vége a mesének, ugyanis a Fox animációs részlegének köszönhetően beköszöntött a Jégkorszak!

„Új” idők járnak a földön. Valami változik, hidegebb lett, valami közeledik: a jég! Az állatvilág pedig megindul, hogy megkeresse magának a melegebb éghajlatot. Persze vannak olyanok, akik valami fura ok folytán nem igyekeznek a többiekkel. Manfred, a mamut elvesztette családját, és ezért nem számít neki a távozás, Sid, a lajhár, pedig csak átlustálkodta az egészet, és fogalma sincs hova menjen. Némi balhé után muszáj a hatalmas mamut mellé szegődnie, mert bízik benne, hogy mellette oltalmat talál. Természetesen – az elején – a szimpátia teljesen egyoldalú. Hamarosan kibővül a csapat Diegóval, a kardfogú tigrissel. Azonban ő csak egy igen gonosz terv részese, aminek célja az a kisbaba, akit Manfred és Sid talál egy folyóban. Céljuk, hogy a kis emberkét visszajuttassák övéihez, és úgy tűnik, ebben Diego is igyekszik segíteni...

Nos ez egy állat film. Rögtön két okból is. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy állati jó, de az igazi jelző arra vonatkozik, hogy itt az állatok a főszereplők. Az emberek csak mellékszereplők, s csak a kis csecsemő az, aki folyamatosan „képben van”. Barátaink – az emberekkel ellentétben – beszélnek, és igen jó a szövegük. A film kicsit Oroszlánkirály és kicsit Dzsungel könyve (innen is, onnan is merít egy egész hangyányit), megtoldva némi jéggel, és jókora humorkupacokkal. Persze akad benne némi érzelmi töltés is, ami gyermekek, felnőttek szívét egyaránt megragadja, és ezzel az alkotók igazán kihozták a maximumot a műfajból.

Mi mást is nyújthatna egy igazán jó animációs rajzfilm. Csodálatos látványvilág – persze lehet vitatkozni, hogy a Shrek és a Szörny Rt. szebb volt, de ugyan mi értelme –, fantasztikus képi és szövegbeli humor, ami ugyan távol áll a zöld ogre nem mindennapi kalandjaitól, de ugyanazt a szórakozást nyújtja. A szereplők igazi egyéniségek, és nem utolsó sorban ott az ősegér, aki non-stop megnevettet minket. Van tehát új a nap alatt, és egy mindinkább tökéletesedő, szépülő technikával igazán színvonalassá lehet tenni, egy egyébként igazán egyszerű mesét is.

Itt van tehát a Jégkorszak, gyönyörű külsővel, üdítő tartalommal. Másfél óra kellemes szórakozást nyújt szinte mindenki számára, legyen akár kicsi vagy nagy. (mozinet)

Jégkorszak (Ice Age), színes, amerikai film, 81 p.; Rendezte: Carlos Saldanha