Játszani is engedd...

Több mint százharminc egyéni produkció, öt lírai színpad és tizenhárom énekelt verset bemutató csapat, több mint 220 versenyző vett részt idén a rangos megmérettetésen. Ebből is nyilvánvaló, hogy lehetetlenre vállalkozik az, aki minden produkciót meg szeretne nézni vagy hallgatni. A nem párhuzamosan futó kategóriák versengését még talán lehet győzni az egy nap alatt lebonyolított döntők alatt, s nagy igyekezettel valamit el lehet csípni a többiből is, de mindent képtelenség megnézni. Aki ezen bosszankodna, végül a díjkiosztó gálaműsoron, a győzteseket meghallgatva kaphat átfogónak látszó képet arról, hol is tart a vers- és prózamondás, a versek megzenésítése, ki mit ért lírai színpad fogalma, formája alatt. Volt már ennek a versengésnek másféle lebonyolítási módja: a nyilvános, nem kis izgalommal és feszültséggel járó pontozásos döntő. Ennek szintén voltak hátulütői (a pontszámot a megítélés után később már nem lehetett korrigálni, pedig olykor úgy érzi a zsűri, mégis kellene), de talán egy alapos elemzést, vitát megérne a szakma részéről, hogy nem lehetne-e ezt a módszert újra bevezetni. Rimaszombat fogadó és szervező készségét illetően – az idei és a korábbi évek tapasztalatai szerint –, nem érheti rossz szó a szervezőket. Talán a városi művelődési központ műszaki feltételein lehetne javítani, de ez önkormányzati jogkör és feladat. Jó lenne, ha akkor gyúlna fel a lámpa, és akkor szólalna meg a mikrofon, amikor kell.

Színvonal, szövegek, szakma

A résztvevők részéről érdekes visszajelzések jöttek. A fiatalok örültek annak, hogy sok az erős szöveget, magas színvonalon előadó versenyző. „Legalább lehetett tanulni a mások versmondásából, és nem unatkoztunk” – mondta az egyik résztvevő. A megkérdezett zsűritagok szintén megerősítették, hogy az idei verseny több kategóriában is kiemelkedő eredményt mutatott. Egyre több mai magyar vers és próza kerül az előadók repertoárjába. Szlovákiai magyar is! A hazai szerzőket interpretáló versenyzők idén – Simon Zsolt parlamenti képviselő jóvoltából – értékes, fejenként 100 eurós különdíjban részesültek.

A legkisebbek, az első kategória versenyzői közt sok reményteljes előadó mutatkozhatott be. A második kategóriában, részben a gyermekek lélekfejlődési állapotának betudhatóan már hullámzóbb volt a színvonal, de ez nem azt jelenti, hogy alacsony. A korábban a legproblematikusabbként számon tartott harmadik kategória döntőjét végignézve, végeredményét hallva úgy tűnik: dinamikus, érett, megfontolt és átgondolt szövegmondás jellemezte a versenyzőket. Mintha egy kicsit korábban érnének nagykamasszá ezek a gyerekek! A harmadik korcsoport vers és próza kategóriájában első helyezéseket elnyerő Melecsky Kristófra érdemes odafigyelni a jövőben.

A negyedik kategóriánál szintén volt egy kisebb ingadozás, itt inkább az a probléma, hogy elbizonytalanodnak, zaklatottabbá válnak a fiatalok. Aki jobban belelát a szlovákiai diákversenyekbe, az tudja: jórészt a matematikai, fizikai, biológiai és egyéb olimpiászoknak, a Katedra folyóirat vetélkedőinek, a helyesírási és humán tárgyú versenyeknek a résztvevői vannak jelen a vers- és prózamondó versenyen is. Kevesebb a rátermett gyerek? Vagy könnyebb egy olyan diákkal dolgozni, aki maga is akar, nem mellesleg tehetsége is van, méghozzá szerteágazó?

A felnőtt versenyzők, az ötödik kategória vers és prózamondói már érett és kiforrott fellépésükkel tudtak bizonyítani. A nem mellesleg a versek megzenésítésében is egyedit mutató Farkas Melinda versmondása hátborzongatóan erős élményt adott. Erdős Virág versének ez az interpretációja kiemelkedő teljesítmény marad!

Az idei évad meglepetései

A 21. évfolyam országos döntőjén tizenhárom verséneklő, megzenésítő csapat vett részt. Mintha a fiatalok azt éreznék, hogy az elsőrangúként kezelt, jó zene mellé a legkézenfekvőbb jó szöveget jó versek közül választani. Ami jó jel, mert a színvonalas zenét szerető fiatalok végre színvonalas szöveget is hallanak. A Csáb községben alkotó Szevám együttesről azt kell elmondani: a legvájtfülűbb hallgatóknak is meglepetést szereztek tisztaságukkal, harmóniájukkal, dinamikájukkal. Jó lenne, ha a jövőben még sokat hallanánk erről és ettől a csapattól!

Kisebb csalódást okozott a lírai színpadok létszáma, idén csak öt csoport vett részt az országos döntőn. Amit viszont a színpadon bemutattak, az azt mutatja, életterét, formáit, technikáit keresi és találja is ez a műfaj. A győztes kassai KGSzT Lírai Színpad nyelvről és megmaradásról szóló veretes szövegeket jól prezentáló alkotása, a dunaszerdahelyi Fókusz Színpad Csajbajok játéka, György Ádám és Habodász István kísérleti színházi produkciója emlékezetes marad a nézők számára.

S ami még volt

Az idei Kulcsár Tibor-díjat a zselízi Gubík Mária és a rozsnyói Tóth Sándor pedagógusok kapták, megérdemelten. Rendhagyó volt a köszöntésük, hiszen a két pedagógust az utánpótlásként a szép szó szeretetére nevelt gyermekeik: Gubík Ágnes színművésznő és Tóth Gábor (Tóga) pedagógus, rendező köszöntötték. A Fonó zenekar és a Gömöri triász (Hizsnyai Zoltán, Szászi Zoltán, Tőzsér Árpád) Gömörország című műsora a népzene és az élő irodalom lehetséges kapcsolódását mutatta meg. A Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház A webáruház című előadása főleg a kamaszok figyelmét fogta meg. Az Embeeer!!! című népmese a Csavar Színház előadásában káprázatos és rekeszizom-terhelő élmény volt.

Kellett a kézműves foglalkozás, ennek mindig van közönsége és sikere. A gála több mint kétórás, kissé hosszú időtartamán nem igen lehet változtatni, ennyi időre szükség van. A közelmúltban elhunyt, a versenyhez erősen kötődő M. Csepécz Szilviáról is megemlékeztek. A hagyományokhoz híven idén is megjelent a Rikkancs című fesztiválújság, igaz, csak két számmal, de sok fotóval és egész sor szubjektív élményt feldolgozó írással. (szekeres)