Izgalmas könyv a magyar dalszövegek és a társadalom viszonyáról

Mit vizsgált, illetve mit szeretett volna megmutatni ebben a könyvben?

Gyakran mondják az irodalmárok, hogy a magyar versekből mint a kirakó darabkáiból a tájképet, az egész történelmünket ki tudjuk rakni. Egy nagy társadalmi tabló áll össze Balassi Bálinttól Petőfin át a mai költőkig a művek témáiból. Sokféle irodalomtörténetet írtak már, de a magyar dalszövegekkel eddig még senki sem foglalkozott mélyebben. Pedig míg a költészetben sokkal kevesebb a visszacsatolás, a népdalok szájról szájra terjedtek, a magyar nótákat mindenki énekelte, a sanzonoknak, kupléknak szintén tömeges rajongótáboruk volt, nem beszélve a rockról, a beatről, a popról vagy a rapről. Azt akartam megmutatni, hogyan tükröződik a mindenkori fiatalok világképe, egy-egy évtized társadalmának mindennapjai a kor dalszövegeiben.

Mennyi időt vett igénybe ez a kutatás?

Hat évet. Ennek főleg az az oka, hogy míg a versek hozzáférhetők nyomtatásban, tudjuk, hogyan központoz a szerző, hogyan tördel sorokba, a dalszövegeknél ez nehezebb ügy. Az internetre ismeretlenek által feltöltött szövegeket nem tekintettem hiteles forrásnak, ezért szinte egyesével kellett felkutatnom őket lemezborítókon, szerzői könyvekben, esetleg a szerző hivatalos honlapján. Hozzáteszem, kevés olyan embert ismerek, akit ne érdekelne ez a téma, még ha nem is tudatosítják. Mindenkinek vannak kedvenc dalai, illetve olyan szövegek, amelyek hatottak rájuk életük bizonyos szakaszaiban. Énekelünk a zuhany alatt, fütyörészünk az utcán, szóval a dalok jelen vannak az életünkben. Természetesen az én életemben is. Korábban a népdalokkal foglalkoztam komolyabban, aztán jött sorban a többi stílus, mert ezek az urbánus folklór részei. Életérzést fejeznek ki, történetet mesélnek, de akár értékszemléletet is tükrözhetnek. Elemeztem a tizenkilencedik és a huszadik század társadalomtörténetét, politikai rendszereit is, hiszen ezek is tükröződnek a dalokban. És persze a huszadik század a különböző színezetű diktatúrák korszaka volt, amelyek ellen hol finomabban, hol erőteljesebben próbáltak szólni a szövegírók.

Mondana erre egy-két példát?

1951-ben Szűcs Sándor labdarúgót koholt vádak alapján kivégezték. Szerelmi viszonyt folytatott Kovács Erzsi táncdalénekesnővel, akinek a Most tanulok nálad nélkül élni című slágere bizony Szűcsről szól. Ez jól mutatja, hogy a dalok lírai alanya szinte sosem a szövegíró, hanem az előadó, aki az arcát, hangját, személyiségét adja az egész produkcióhoz. Még egy példa: a hatvanas években nem igazán szerette a hatalom a hosszú hajú fiúkat. Aztán 1969-ben megjelent egy Illés-dal a következő sorokkal: Hajad lehet hosszú, és ha kopasz, az se baj, az ész a fontos, nem a haj. Ez a szöveg sokak szerint komoly szerepet játszott abban, hogy Kádár elvtárs kijelentette: nem baj, ha a fiúknak hosszú a hajuk, csak mossák rendszeresen.

Voltak szövegcentrikusabb korszakok, vagy inkább szövegcentrikusabb zenei stílusokról beszélhetünk?

Inkább úgy látom, hogy majdnem minden korszaknak és stílusnak megvannak a gyöngyszemei. Itt van például az Első Emelet, a nyolcvanas évek vita nélkül legnépszerűbb tinizenekara, amelyet a szakma egy része sosem vett komolyan. De nézzük meg ezt a két sort: Elfújt a szél lázat és lázadást, ma hamburgerbe szorult a rock and roll. Ez a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának tökéletes jellemzése.

Mennyire befolyásolta az internet elterjedése a szövegírókat?

Korábban a lemezeladásokból lehetett tudni, mi a sikeres, manapság viszont főleg a kattintások számából. Magyarországon 1980-ban százezer eladott lemez után járt az aranylemez. Ma ez a szám kétezer. És most a könnyűzenéről beszélünk, a komolyzenénél még ennyi sincs. Az internet azonnali visszacsatolást tesz lehetővé, közelebb hozza egymáshoz az alkotót és a befogadót. A műfaji határok egyre inkább elmosódnak. Például egyre több rockosított népzenét vagy népiesített rockot hallhatunk. A szövegek szintjén viszont ez nem igazán mutatkozik meg, például az a nyelvezet, azok a toposzok, amelyeket a metálzenekarok használnak, nem jelennek meg a popzenében vagy az alternatív zenében. Ez utóbbira egyébként általában az elvontabb szövegek jellemzők, több bennük a költői kép, a merész hasonlat.

Megtalálta a választ a kérdésre, hogy költészet-e a dalszöveg?

Sok szerző vallomását olvastam erről, Bródy Jánostól Bereményi Gézán át Závada Péterig. Van, aki szerint ez iparosmunka, mások alkalmazott művészetnek tartják, megint mások szerint pedig gyakorlatilag nincs különbség vers és dalszöveg között. Én úgy gondolom, van különbség, de ez nem értékbeli, hanem műfaji jellegű. Teljesen más elvárásnak kell megfelelnie egy dalszövegírónak, mint egy költőnek. Ha verset olvasunk, lassan is haladhatunk, vagy ha nem világos valami, megállhatunk, végiggondolhatjuk, újraolvashatjuk. Egy dalt viszont nem tekerünk vissza öt másodpercenként, ezért a szövegek alapvetően sokkal egyszerűbbek. Tény viszont, hogy az utóbbi időben, főleg az alternatív rockzenében egyre többen közelítenek a költészethez. Szerintem a dalszöveg önálló lírai műfaj, mint az óda, az episztola vagy az epigramma. Épp ezért nagyobb szerepet kellene kapnia az irodalomórákon. A diákok nyilván szívesen foglalkoznának vele, és ezen keresztül el lehetne vezetni őket a klasszikus irodalomhoz is. Ráadásul sok komoly költő írt dalszövegeket. Ady Endre például a pesti kabarénak is dolgozott, de Arany János sem versnek szánta a Nemzetőr-dalt, hanem dalszövegnek, amelyet még aznap meg is zenésítettek, vagyis együtt alkotta a zeneszerzővel.

Mi kell a jó dalszöveghez?

Sok minden. Például nem árt, ha az ember figyel az énekórákon. Az sem árt, ha az irodalomórákon is figyel. Ha tudja, mi a jó rím és mi nem az, mi hangzik jól és mi nem. A kulcskérdés itt a prozódia, és persze a stílus is nagyon fontos. Egy lírai dalban nem lehet durva erőszakról beszélni, egy metálszám nem tűri az érzelgősséget. Egyébként úgy tűnik, manapság egyre több embernek fontos a minőség, illetve sok szövegíró költői igényességgel ír.

Összefügg ez azzal, hogy a költők manapság nincsenek a középpontban?

Verset mindig is kevesebben olvastak, mint ahányan dalokat hallgattak. Úgy is mondhatnám, hogy ha valakinek tényleg fontos az azonnali reakció, akkor a mondanivalóját dalszövegbe foglalja, nem pedig kötetben adja ki, háromszáz példányban. Vagy megvárja, amíg valaki megzenésíti…