Van, amikor egyetlen könyv is útlevél a világirodalomba.
A Sorstalanság megpecsételte Kertész Imre sorsát.
Volt ereje gyerekkorában túlélni, megfigyelni és felnőttkorában visszatekintve újra látni a haláltábort.
Az abszolút ártatlanság állapotában vitték Auschwitzba.
Isten éltessen!
A Sorstalanság megpecsételte Kertész Imre sorsát.
Volt ereje gyerekkorában túlélni, megfigyelni és felnőttkorában visszatekintve újra látni a haláltábort.
Az abszolút ártatlanság állapotában vitték Auschwitzba.
Körülbelül már félszázezer magyar zsidó gyerek került oda; a falumbeliek szinte mind.
Hogyan bírja a krematóriumok tőszomszédságában egy tizennégy éves fiú életben tartani magát? Ez valóban kaland.
Kertész Imrét választotta ki a sorsa arra, hogy éljen, és ezt a kalandregényt megírja.
És tette ezt úgy, ahogy másnak nem adatott meg a világon, elbeszélt valamit a többiek helyett is.
A maga csendes válaszát az eléje álló halálra.
Ezt az élményt lehet megdöbbentőnek is találni.
És van, akit holtáig elkísér ez a megdöbbenés.
A hetvenkét éves Kertész Imrével találkozni vidám esemény, ölelés, ragyogás, még itt vagyunk.
A két előző mondatban nem látok érdemleges ellentmondást.
A Sorstalanságot Kertész még a régi rendben írta, annak is a peremén, túlélő fáradsággal, ami a regény filozófiáját is szerencsésen átjárja.
Egy életszerető embernek sok testi-lelki erőt kívánok a díjazottság és az ünnepeltség szép átvészeléséhez.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.