Isten arca

Néztük a Városba Bevonulót, szívünk fájdalmas gyönyörrel dobbant: Ki ez? Én a látványt támadó hangokon túl szólongattam: Jézus, nézz rám! Nagyböjt a kedvenc évszakom. Be kellett jönnünk házainkba. Na, ez tényleg böjt. Átrendezkedtünk. Falat húztunk feladatokból, kifordítottuk szorongásainkat: zene, tánc, otthonedzés. Most túlélünk amíg van étel, és nincs halott. Rám nézett. Ijedtemben becsuktam a szemem. Még élni akarok.

A kukából kimászik egy kis fekete. Nincs maszkja. Én csak lefutottam a szeméttel.

A Városban a Téren könyörög a magányos pásztor a világért, a bezárkózott bárányokért. Kéken hull az eső. A csodatévő Krisztus-szobor szétázik.

Napok óta hasznavehetetlen hordalékként parton hagy az éjszaka, izzadtan ébredek. Hiába magyaráztam a süket térbe diákjaimnak.

A melléknevek: egyszerű, bölcs, érthetetlen, irgalmas, szeretetteljes, bíborpiros, szelíd, fájdalmas, mezítelen, védtelen, töviskoronás…

Az igenevek: lázadó, lázító, káromkodó, leköpött, elítélt, kigúnyolt, megalázott, elhagyott, elárult, haldokló … Nem csak bennetek keverednek össze.

Szivárognak a hírek. Botrány a templomban, aztán megátkozta a fügefát: ha nem termett, hát ne teremjen többet!

Volt rá egy egész élete. És beszél. Bár sokan hallgatják, de mit érthetnek?

Paradicsompalántákat nevelgetek az ablakpárkányon.

Otthon legyen béke, rend és tisztaság. A pincében raktár.

A tengerparti kirándulást elhalasztottuk jövőre. A szomszédok elköltöztek? Ma mennyi a fertőzött és a halott? Milyen kicsi lett a világ! Hol van most Isten?

Virágvasárnap és nagypéntek között. Bennem vonul és kiált, hogy végre nézz fel? Ne fordítsd el tőlem arcodat!

A szeretet fájdalom. Úgyis egyszer ledőlnek a falak.

Nézzek meggyötört arcára, aki életemért életét adja!

Ne magamnak éljek, életem adjam az életért!

Nem száll le a keresztről. Odaadja. Reng a föld, a kövek megrepednek, sötét van. Valami visszafordíthatatlanul szétszakadt. Ne félj! Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Németh Csilla
tanár