Interjú Parti Nagy Lajossal a szombati Új Szóban

 

Nem ezt tartja Parti Nagy Lajos a huszadik századi cseh szépprózát képviselő Bohumil Hrabal legjobb írásának, de mint mondja: „Erős minőség, erős életmű az övé, amelyben a gyengébb darabok is elegendő fényt kapnak ahhoz, hogy felragyogjanak.” Megítélése szerint melyik Hrabal-mű ragyog a legfényesebben?A megítélésemből sokat levesz, hogy fordításban ismerem Hrabalt. Olyan csillogó, egészen káprázatos monológ, mint a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, szerintem nincs még egy. Én legalábbis ezt szeretem a legjobban. Persze Hrabalnál minden „hrabalból” van. Könnyű, gyors a keze, felszikrázik a mondat és kialszik, sodor a szöveg tovább, nem lehet minden részlet egyformán erőteljes. Mikor a Münchausent, készülve a felolvasásra, elkezdtem újraolvasni, volt egy dilemmám, miszerint én, szerkesztőként bizony belehúznék a magyar szövegbe itt-ott, hogy levegőt kapjon, csakhogy most nem szerkesztő vagyok, hanem interpretátor, kollegiális felolvasó, aki tisztelete és szeretete jeléül teszi ezt a gesztust a 20. század egyik nagy klasszikusa felé. A Táncórák jobb, frissebb textus, mint a Münchausen, persze minél többet foglalkoztam vele, annál inkább éreztem, hogy felolvasva, tehát lassítva jobb, egy más dimenzióban, szóban jobban működik.  A Szabó G. László készítette interjút teljes terjedelmében a szombati Új Szóban olvashatják!