Idén lenne negyvenéves

Kassa. Ha élne, idén lenne 40 éves a kassai Új Nemzedék népi együttes. E tényre hívta fel lapunk figyelmét az együttes egyik alapítója és egykori vezetője, Szakál László. Az Új Nemzedék 1961 márciusában alakult a helyi magyar gimnázium és a műszaki egyetem gépészmérnöki karának magyar nemzetiségű diákjaiból. A húsztagú tánccsoport első koreográfusa Hemerka Olga zenetanárnő volt. Az együttes ismerkedési lehetőséget, a szabadidő hasznos eltöltésének esélyét is jelentette, sok évtizedekig tartó, szoros barátság, és számos házasság szövődött a próbák alatt. Az együttesen belül később irodalmi és esztrádszínpad is működött, a műsorra tűzött örökzöld humoros jeleneteknek és korabeli táncdaloknak legalább akkora sikerük volt, mint a népi táncoknak. Később énekkar is szerveződött Roskoványi László vezetésével. Az Új Nemzedék évekig jóformán a semmiből működött, mivel nem kaptak rendszeres támogatást, ennek ellenére évente 15-20 fellépésük volt, útiköltségért, szállásért és vacsoráért szerepeltek a bodrogközi termelőszövetkezetek rendezvényein. 1965-ben kerültek az alakuló Kassa-Újvárosi Csemadok-alapszervezet védőszárnyai alá, a gimnáziumi osztálytermek helyett saját próbatermet kaptak, és sorra járták az országos rendezvényeket. Az Új Nemzedéket, melynek 1963-ban már száz tagja volt, Tőzsér Árpád annak idején a legifjabb Ifjú Sziveknek nevezte. A csoportnak a hatvanas évek közepén nem volt konkurenciája Kassa környékén, 1971-ben elnyerték a zselízi országos fesztivál nagydíját, 1974-ben pedig egyedüli magyar együttesként eljutottak Poprádra, az országos folklórfesztiválra is. Az időszakos hullámvölgyek és gyakori vezetőváltások ellenére az Új Nemzedék egészen 1986-ig töretlenül működött, bár akkorra a kassai Csermely kórus elcsábította az énekkar tagjait. A csoport utolsó vezetői Richtarcsík Mihály és Pribék Gábor voltak, akik a kilencvenes évek közepéig igyekeztek újjáéleszteni az Új Nemzedék néptáncegyüttesét, ám a kassai magyar fiatalok már nem mutattak hajlandóságot a rendszeres munkára. A csoport gazdag múltját ma már csupán a kétkötetes krónika, valamint számos újságcikk őrzi. Szakál László úgy véli, a jubileumot illendő lenne méltó módon megünnepelni, hogy ne menjen feledésbe Kassa kultúrájának ez az értékes szelete.