Ida, a zárdaszűz nem adja fel

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Fogadalomtétele előtt Ida, a 18 éves novícia felkeresi egyetlen élő rokonát, édesanyja testvérét. 1962-ben járunk, a kolostorban nevelkedett lány elindul a nagyvárosba, nem sejtve, miféle titkokkal kell majd szembenéznie. Wanda, a nénikéje ugyanis nem akárki. Évekkel ezelőtt, nagyhatalmú ügyészként a rendszer ellenségeit küldte halálba, mára viszont kegyveszetté vált. Túl a negyvenen nem viseli könnyen sem a múltját, sem a jelenét. Alkoholista. Láncdohányos. Önpusztító életmódjához azonban még mindig talál alkalmi partnereket.

Ida és Wanda most találkozik először, bár természetesen tudnak egymásról. Ida most érkezett el élete első válaszútjához, ezért mindent tudni akar elvesztett szüleiről, Wandának fel kell fednie igazi arcát. Amikor ugyanis a lány szüleit megölték a németek, ahelyett, hogy magához vette volna, beadta őt az apácákhoz, hogy ne kelljen szembesülnie családja tragédiájával. A lány most tudja csak meg, hogy zsidó, s hogy nagynénje lemondott róla.

Két nő tragikus sorsa fonódik össze Közép-Európa drámai történelmével Pawel Pawlikowski filmjében. A Londonban élő rendező 14 évesen hagyta el hazáját. Németországban, majd Olaszországban élt, 1977-ben telepedett le Nagy-Britanniában. Pályáját dokumentumfilmesként kezdte, első egész estét betöltő játékfilmjét 1998-ban rendezte. „Mindig olyan témák foglalkoztatnak, amelyekhez személyes közöm van – nyilatkozta Pawlikowski Karlovy Vary idei fesztiválján. – Túl az ötvenen egyre gyakrabban tekintek vissza a múltba, és egyre jobban foglalkoztat Lengyelország történelme, azon belül pedig a hit és a vallás kérdésköre. A lengyel múltat rengeteg dráma feszíti, s ennek tükrében akartam bemutatni két erős női karaktert. Az amerikaiak furcsa mód azt várták a filmtől, hogy a katolikus lengyelek és a zsidók közti ellenszenvről fog szólni, ezért nagyon csalódottak voltak, amikor látták, hogy a történetben nincs helye az antiszemitizmusnak. A franciák viszont azért kritizáltak, mert úgy gondolták, Ida majd kilép a zárda kötelékéből, és szabadon folytatja életét. Ida alakját egy lengyel papról mintáztam, aki felnőttként tudta meg, hogy zsidó. Wanda figuráját egy idős kanadai nő hívta elő bennem, akivel Oxfordban találkoztam a hatvanas években. Okos, szellemes, ironikus, nagyvonalú hölgy volt, később azonban megtudtam róla, hogy sztálinista ítélőbíróként dolgozott Lengyelországban. Hányféle lehet egy ember az élete során? – tettem fel magamnak a kérdést, amikor elgondolkoztam a sorsán. A forgatókönyv megírásához is ez vezetett el. Az a döbbenetes felismerés, amely szép lassan előhívott bennem egy szokatlan történetet.”

Wandát a jeles színésznő, Agata Kulesza formálja meg, Ida szerepét viszont egy civil, egyetemista lányra, Agata Trzebuchowskára bízta a rendező.

„Rengeteg fiatal színésznőt hívtam be próbafelvételre, ám egyikben sem láttam meg a sorsa után kutató novíciát – így a film alkotója. – Agata Trzebuchowskát egy kávézóban látta meg a kolléganőm, aki azonnal felhívott, mert tudta, hogy még mindig nem találtam meg, akit keresek. Elmondta, hogy néz ki a lány, én meg arra kértem őt, fényképezze le a mobiljával, és azonnal küldje el a képet. Pár perccel később egy különös arc jelent meg előttem. Később kiderült: harcos feminista a lány, ateista, és haragszik a lengyel egyházra. Filmezni nem vágyott soha, és nem is vár újabb színészi feladatot most sem. Belső ereje, nyugalma egyszerűen lefegyverző volt, szerintem telitalálat a szerepben. A Wandát játszó Agata Kulesza épp a profizmusából eredően szabad teret hagyott neki a kamera előtt, sőt energiájával, temperamentumával, remek humorérzékével még szinte tolta is maga előtt. Kettőjük összjátékán nagyon sok múlott, ám elmondhatom: végig inspirálták egymást.”

Minimalista eszközöket alkalmazó, fojtott drámai jelenetekből építkező, fekete-fehér film az Ida lenyűgöző színészi alakításokkal, egyszerűségében is erős képi világgal. Bár helyenként megbicsaklani látszik a történet hitelessége, Pawlikowski alkotása így is kiemelkedő mű, s már be is került a lengyel mozi klasszikus alkotásai közé.