Hubay Miklós 90 éves

Nagyváradon született, a buda?pesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult, egyidejűleg a Nouvelle Revue de Hongrie munkatársa volt. Első színművét (Hősök nélkül) 1942-ben mutatták be, majd gyorsan be is tiltották a Nemzeti Színházban. 1942-től ösztöndíjasként Genfben élt és dolgozott, 1944 márciusában az antifasiszta nemzeti összefogás fórumaként itt szervezte újjá a Magyarországon betiltott Nouvelle Revue de Hongrie-t, amelyet 1946-ig szerkesztett is.

1948 végén hazatért, 1949–1957 és 1987–1995 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán drámatörténetet tanított, ezenkívül 1955–1957-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Az 1956-os forradalom idején a Szabad Magyar Rádió irodalmi adását vezette. 1974-től 1988-ig a Firenzei Egyetem magyar tanszékén tanított, közben 1981–1986-ig a Magyar Írók Szövetségének elnöki tisztét is ellátta. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1994–től 2001-ig a Magyar PEN Club elnöke volt, 2001-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Hubay drámáit igényes dramaturgia, mély intellektualizmus, nagy színpadismeret és választékos nyelv jellemzi. Modern hősei sorsában elsősorban a tragikumot és az erkölcsi nagyságot keresi és mutatja be (Tüzet viszek, Késdobálók). Az elsüllyedt magyar drámai hagyomány fölelevenítésén fáradozik, színpadi paraboláiban politikai témákat öltöztet antik köntösbe. Nagy sikert arattak feszes szerkezetű, tömör egyfelvonásosai (Ők tudják, mi a szerelem, Antipygmalion, Te, Imre, itt valami ketyeg).

Monumentális színműve, a Színház a cethal hátán (1974) a Comoedia Balassi Menyhért árultatásáról című, ismeretlen szer?zőjű, XVI. századi drámát dolgozta fel. Egyik legnagyobb sikere Petrovics Emil C'est la guerre című operájának szövegkönyve, valamint az időközben klasszikussá nemesült első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája, amelyet Ránki György zenéjére Vas Istvánnal írt. Jelentős a műfordítói munkássága, több tanulmánykötetet is írt.