Hová tűnt a káposzta?!

E sorokkal nyitja narrációját Bob Wilton (Ewan McGregor, egykor Obi-Wan Kenobi) botcsinálta riporter, aki élete kalandját keresve indul el Mezopotámiába. Az asszony felszarvazta, mit tehet hát összetört szívvel? A harcok mezejére lép.
Kevésbé hiteles fülesének információmorzsái alapján rábukkan Lyn Cassady-re (George Clooney), aki egy misztikus elitalakulatnak, az Új Föld Hadseregének tagjaként birtokolja az igazi erőt! Felhőket oszlat (a csapadékra szomjas kietlen pusztaságban), harmadik szintű láthatatlanságot imitál,vagy épp kecskét bámul halálra. Zsurnalisztánk csatlakozna a potenciális riportalany rejtélyes küldetéséhez, a „harcos szerzetes” viszont nem szeretne újsághír lenni. Egy isteni jel azonban útitársakká fűzi őket, így jutnak el a legfőbb „távérzékelőhöz”, Bill Djangóhoz (a friss Oscar-díjas Jeff Bridges), így mindannyian azonosulhatnak egy elborult eszmével, mely szerint az amerikai hadseregnek újra csodálatosnak kell lennie! Ellenlábasuk, Larry Hooper (Kevin Spacey) ezt másképp gondolja. A zűrzavar a tetőfokárahág… Ám az események nem mindig égnek teljes hőfokon. Az alkotás kazánját néha túlfűti ugyan a keserű feketehumor, az epés gúny, s az abszurd, olykor-olykor szatirikus hangvétel, legtöbbször azonban alig csordogál a történet. Mintha az csak alibi lenne pár elmeháborodott holdkóros, néhány elrajzolt jellem bohóckodásához. Hamisítatlan bohózat. Leginkább a Félelem és reszketés Las Vegasban című Gilliam-mozihoz hasonlíthatnám. Némi túlzással. Egyéb mozgóképes referenciákkal is találkoz(hat)unk. A Jedik világa meg-megelevenedik, Dr. Strangelove szelleme is kísért, s talán Rosencrantz és Guildenstern sem halott.
A tüzelőanyagokra nem lehet panasz. Igazi csillagokat mozgósítottak a producerek e háborúhoz, mellyel csupán közvetve találkozhatunk a vásznon, a jelenetek háttérszeleként azonban tökéletesen funkcionál. Az egyik legabnormálisabb intézménynek, a hadseregnek is görbe tükröt tart a megfáradt (iraki) témán csámcsogó forgatókönyv, melyet egy gonzó újságíró, bizonyos Jon Ronson könyve alapján készítettek el. Kár, hogy az írás helyett Grant Heslov (Jó estét, jó szerencsét!) a rendezői széket választotta! Erejéből a párhuzamosan futó jelenetek kibontására és összefogására még futotta, a kecskét mégsem sikerült jól lakatnia, a káposzta pedig odaveszett.
Kaszás Dávid