Hisztériakezelés robbanó viktoriánus romantikával

Ez a rejtett akna, talán a tizenötödik perc környékén az, ami ezt a filmet az ámulattól szájtátva csodálható, sikamlós mozivá teszi.

Ez az, amiről egy filmajánlóban hallgatni kell. Ez az akna az, amit nem szabad felrobbantani, hagyni kell, hogy filmnézés közben robbanjon. Nem szabad ajánlóban hatástalanítani, mivel erről a robbanószerkezetről bármit is tudva (vagyis ha kifejteném, hogy pontosan mi is ez a robbanószerkezet), már nincs ámulattal bénító hatása annak, amit majd látunk a moziban. Azért se szabad ezzel kapcsolatban bármit is elárulni és megtudni előre, mert miután ez az akna (hangsúlyozom, nem egy földbe ásott aknáról van szó) felrobban, teljességgel kiszámítható a film, ha nem írta volna meg a forgatókönyvíró, írhatná akár a néző is. Ez, vagyis az események kiszámíthatósága, azonban egyáltalán nem rontja a szórakozást. És ez a lényeg, mivel ez a film nem akar lényegesen többet, mint robbantva szórakoztatni. Na, jó, esetleg ezt-azt kifejteni az emancipációról – ám azt, amit a női egyenjogúságról elmond, jóformán betéve tudjuk a klasszikus angol irodalomból.

Ez a film erről a rejtett taposóaknáról szól. Ennek az aknának a töltete pedig a hisztéria, pontosabban a női hisztéria és annak, az operairodalmat is megszólaltató, speciális kezelése. (Nem ismerem a szakirodalmat, hogy van-e speciálisan elkülöníthető férfihisztéria. Az azonban tény, hogy némi homályos utalás van a filmben arra, hogy létezik. Akkor viszont arról is érdemes lenne hasonló „taposóaknával” manipuláló mozit forgatni.)

Bájos a sztori dr. Mortimer Granville (Hugh Dancy) gyógyítaná a súlyos betegeket, de a felettesei nem nézik jó szemmel, hogy az orvostudomány vívmányaival kíván élni a kezelések során. Az utcára kerül. S csak nagy nehezen talál rá Dr. Robert Dalrymple-re (Jonathan Pryce), aki a női hisztéria kezelésének specialistája. Az ifjú Granville azonban továbbfejleszti Dalrymple doktor módszerét, mégpedig az elektrotechnika területén kísérletező barátja, Lord Edmund St. John-Smythe (Rupert Everett) egyik elektromos szerkezetének köszönhetően – na és ez az a bizonyos bomba. A robbanásától nem kell félni, ellenkezőleg, zavartalan szórakozást nyújt.