Hetven éve született Umberto Eco

Hetven éve, 1932. január 5-én született Alessandriában Umberto Eco olasz író, esztéta, irodalomtörténész, a huszadik századi modern olasz irodalom egyik nagy alakja.

A filozófia iránti vonzódása a torinói egyetemre vitte, ahol 1954-ben, mindössze huszonkét évesen doktorált. Disszertációját Aquinói Szent Tamásról, a középkor meghatározó skolasztikus filozófusáról és vallásos gondolkodójáról írta. 1954 és 1958 között az olasz televízió, a RAI kulturális szerkesztője volt, és ezzel párhuzamosan a torinói egyetemen tartott előadásokat.

1958–59-ben a hadseregben szolgált, majd 1961-től az esztétika egyetemi magántanára lett Torinóban. A hatvanas években Milánóban és Firenzében, később a Milánói Politechnikumban tanított. Harminckilenc éves korában a szemiotika professzorának, egyben tanszékvezetőnek nevezték ki a bolognai egyetemen, és vendégprofesszorként működött egyebek között a Yale, a Columbia és a Northwestern egyetemeken.

Irodalmi munkássága az ötvenes évek végén kezdődött, amikor a neoavantgárd irányzat teoretikusaként szerzett hírnevet a Gruppo 63 köreiben. Számos irodalmi folyóirat és a milánói LEspresso című hetilap munkatársaként dolgozott, majd 1971-től a Versus című nemzetközi szemiotikai folyóiratot szerkesztette.

A hetvenes évektől megadatott számára, hogy két meglehetősen különböző réteg, a nagyközönség és a szellemi elit is elismert tekintélyként tekintsen rá. 1959 és 1975 között a milánói Bompiani kiadó egyik főszerkesztőjeként tevékenykedett, 1974-ben ő szervezte meg Milánóban a Nemzetközi Szemiotikai Társaság első kongresszusát. Számos esszét és tanulmányt írt a tömegtájékoztatásról és a modern kultúráról; 1967-ben megjelent A nyitott mű és az 1968-ban napvilágot látott A hiányzó struktúra című alkotásaiban a művészi alkotás és a tömegkommunikációs eszközök kapcsolatát, valamint a műalkotás többértelműségét boncolgatta, magas színvonalon és esztétikai előtanulmányok nélkül alig követhetően.

Irodalomtudósként kutatási területe rendkívül széles. Újabban az avantgárd művészet kérdései – például James Joyce poétikájának formabontó sajátosságai –, valamint a tömegkultúra problémái foglalkoztatják, így tanulmányt írt a Superman-mítoszról és James Bondról is.

Első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve a nyolcvanas évek legnagyobb regényszenzációja lett. A többrétegű mű középkori köntösbe bújtatott krimi, amely kosztümös bűnügyi regényként és filozófiai alkotásként egyaránt olvasható.

A regény a „sötét középkorban" új filozófiát kereső emberi ész kalandját írja meg, sorai között irodalmi-filozófiai és politikai igényesség és közönségesség egyszerre kap helyet. A mű dolgot adott Eco kollégáinak is, akik azóta is elemzések és újabb könyvek sorában boncolgatják mélyrétegeit. A rózsa neve persze nem kerülhette el a megfilmesítést, J. J. Annaud vitte filmre 1987-ben Sean Connery főszereplésével és természetesen nagy sikerrel.

Az első regény hozta bravúrt és sikert az 1988-ban megjelent második regény, A Foucault-inga már nem tudta megismételni. Ebben a műben Eco az egész emberiség történetét kíséreli meg felölelni, imponáló tényanyaggal, összeesküvés-elmélettel és váratlan befejezéssel. 1994-ben jelent meg harmadik regénye, A tegnap szigete, amely már több egymást átjáró és átjárva értelmező kaland, egymásba épülő regények.

Tanulmányíróként Eco az akadémikus stílus és a személyes hangvétel között csapong, a felsőbbrendű kulturális elitet szembeállítja a tömegkultúra által befolyásolt szélesebb rétegekkel. Úgy véli, a korszerű tömegtájékoztatási eszközök alapjaiban változtathatják meg az emberi kultúrát. Véleménye szerint a modern művészetek bizonytalan, meghatározhatatlan üzeneteket hordoznak, éppen ezért az olvasó vagy a zenehallgató aktívan részt vehet a mondanivaló megfejtésében, de nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy a tömegek megölik a múzeumokat.

Eco hatalmas feltűnést keltett 1994-ben, amikor még a Microsoft cég Windows 95 szoftverének megjelenése előtt vallásokkal állította párhuzamba a számítógépes operációs rendszereket: az MS-DOS-t protestánsnak, a Macintosht katolikusnak, a Windows korábbi verzióját pedig anglikánnak minősítette, eszmefuttatása ma is nagy népszerűségnek örvend szakmai körökben.