Hét kitüntetett a jubileumi évben

Tíz éve a Posonium Irodalmi Díj két lelkes és nagylelkű mecénás, az USA-ban élő Lauer Edith és férje, John Lauer anyagi támogatásának köszönhetően jött létre, azzal a céllal, hogy „segítsék és ösztönözzék a szlovákiai magyar írásbeliséget”. Egy évvel később Lauer Edith unokafivére, a Budapesten élő Mátyásfalvi György révén az irodalmi díjak egy művészeti díjjal bővültek.
Dobos László, a díj létrejöttének szorgalmazója megnyitó beszédében nagyra értékelte azt a gesztust, amellyel Lauer Edith és férje felkarolták a szlovákiai magyar művészek támogatását. A támogatók tevékenységének jelentőségét méltatta köszöntőjében Koncsol László is, aki két nyelven – angolul és magyarul – foglalta össze a Posonium díj tízéves történetét. A jubileum alkalmából a Posonium Díj kuratóriuma Nagy János szobrászművész által készített emlékplakettel ajándékozta meg a díjalapítókat, akiknek köszönhetően az elmúlt tíz év során 68 művész részesült Posonium Díjban.
Idén a Posonium Irodalmi Díj fődíját Polgár Anikó vehette át Régésznő körömcipőben című verseskötetéért, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. „Tapasztalat és tudás rendkívül tág pályáit futják be Polgár Anikó verseskötetének darabjai. Az ókori görög és római mitológia lenyűgözően magabiztos ismerete, a gyakran csak a beavatottak számára elrejtett, finom utalások hálója ötvöződik a 21. századi nő tapasztalatával, a kórházak, szülőszobák világával. Mert bizonyos szempontból kórházköltészet is ez a kötet, annak egy sajátos, női változata, amely nem az egészségre vágyakozó, kiszolgáltatott ember önzésével, hanem az életet adás női önzetlenségével dolgozik. De Polgár Anikó versei nem futnak bele semmilyen hamis pátoszba, nem a retorika váza működteti a kötet darabjait, hanem az egymás ellen feszülő, összetett jelentéshálók feszes íve” – mondta méltatásában Németh Zoltán költő, irodalomkritikus.
Grendel Lajos életműdíjat kapott több évtizedes alkotói tevékenységéért. Laudációjában Fónod Zoltán hangsúlyozta: „Nem vitás, a mesterének Mészöly Miklóst választó Grendel Lajos pályája új fejezetet nyitott a kisebbségi magyar irodalomban, Szlovákiában. Közel húsz kötete jelent meg eddig, az utóbbi években irodalomtörténészként is megismerhettük őt. Regényei és novellái mellett esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is tartalmas, hasznos munkát végzett.”
Ugyancsak életműdíjban részesült Tóth Elemér költő, akinek versei kapcsán Duba Gyula kiemelte: „Képiségükben nem a művi szépség, a csináltság stilizációs fogása bujkál, hanem az őszinte, közvetlen kifejezés bája. A hiteles közlés és kimondani akarás meggyőző ereje. Annak idején, a hatvanas évek közepe táján a párizsi Magyar Műhely recenzense is ezt vette észre bennük.”
A Posonium Művészeti Díj idei kitüntetettje Varga Lajos lett, sok évtizedes képzőművészeti munkásságáért. „Évtizedek során teremtett formát lapoknak, könyveknek, kiadványoknak ”– mondta méltatásában Duba Gyula, s kiemelte: „Eredményeiben Varga Lajos inkább grafikus, de festőként is kiválóan helytáll. Grafikái finom levélrajzait szemlélve a pontos és aprólékos kidolgozás, a látvány hiteles lenyomatát érzékeltetik. Könyvillusztrációit is ez jellemzi”.
Különdíjat vehetett át irodalmunk sokoldalú alkotója, Tóth László Egy öngyűjtő feljegyzései című kötetéért (Kalligram Kiadó). „Ő is azon Jules Renan-i művészek közül való, akik számára maga a megértés, a becserkészés is alkotás, akik »a megértés révén vesznek részt a dolgok végtelen termékenységében«. De ez a mindent megértés azt jelenti náluk, hogy semmit sem fogadnak el teljesen. Tóth László mintegy 40 éve van a pályán, s ennek a 40 évnek a története s benne az ő személyes sorsa olyan kaotikus, embert próbáló idő volt, hogyha közben minden vagy legalább néhány eszméjének politikus módjára maradéktalanul odaadja magát, akkor az szinte biztos, hogy felemészti benne az alkotót. Ő ehelyett a megismerés és megértés tudományát fejlesztette magában olyan fokra, mélyítette és tágította olyan egyetemessé, tette olyan intenzívvé, hogy az már önmagában is művészi alkotás értékű” – fejtette ki laudációjában Tőzsér Árpád.
Ugyancsak különdíjat vehetett át Nyelvi kontaktusok – Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok (Lilium Aurum) című kötetéért Misad Katalin, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. Kötetében „számos alapkérdésre irányítja rá a figyelmünket, például a magyar szakszókincs folyamatosan növekvő súlyára és jelentőségére”, hangsúlyozta méltatásában Szarka László, aki főként azokat a „harcos amazon” tanulmányokat értékelte nagyra, amelyekben Misad Katalin az anyanyelvi oktatás létjogosultságáért, valamint a szlováknyelvoktatás minőségének javításáért száll síkra.
Szülőföld díjban részesült Szénássy Zoltán nyugalmazott gimnáziumi tanár, Komárom ostroma 1849-ben című helytörténeti munkájáért, amely, mint laudációjában Szarka László fogalmazott: „a Tanár Úr kimagasló történeti munkásságának egyik legjobban dokumentált, leginkább klasszikus munkája. Igazi történeti eposz, ahol a seregek felsorakoznak, az enumeráció után a hősök küzdelme, erényei és drámai vétségei, a szigetvári forgatókönyvhöz hasonlóan szemünk láttára megjelennek, s a Tanár Úr kiváló dramaturgiai érzékkel, bőséges forrásanyaggal ábrázolja a drámát, illetve a végkifejletet.”