Hégli: Irány az oroszlánbarlang

Szlovákiából tudtommal még senki nem járt Avignonban, Magyarországról is csak a legnagyobbak. 

Ez egy többéves munkafolyamat eredménye. Négy színház érdeklődött a darab iránt. Nem egyszerű a színházak összetett pályázatán megfelelni. Júliusban az avignoni fesztivál OFF programjában 22 alkalommal játszunk, este tíztől az Espace Alya színházban. 

Melyik előadást viszi? 

Mivel ez alkotói pályázat volt, egy teljesen új táncszínházi előadásról van szó. A darab még befejezetlen, de élő zenére dolgozunk, a mozgásvilág autentikus. A kontextus viszont más lesz, mint eddig. Végleges címe sincs még, erről a francia partnerrel közösen döntünk. Nemzetközi koprodukcióban gondolkodom. Hogy ki mindenki vesz részt benne, még nyitott kérdés. 

Ez most úgy hangzik, mintha az Ifjú Szivek Táncszínház, ahol 15 éve művészeti vezető, sem lenne alapból a koprodukció része. 

Igen, ez logikus lenne. Viszont az elmúlt 25 év komoly tapasztalat volt számomra. Többször, többen is ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak. Nagyon őszintén mondom, egyszerűen nem szeretném, ha valaki kicsinyessége vagy irigysége ezt is szétbarmolná. 

Az együttest ért támadásokra gondol? 

Igen. De ezek a támadások inkább a személyemnek szólnak. 

Mi lehet a gond? Hiszen a Szivek mára egy professzionális, modern, európai színvonalú táncszínház, amely a nemzet hagyományos kultúrájával foglalkozik. Bárhol a világon megállná a helyét. 

Csak találgatni tudok. Annyi biztos, hogy nincs még egy olyan szlovákiai magyar kulturális intézmény, amelyik ekkora változáson ment keresztül az elmúlt 15 évben. A fiatal demokráciáknak is sajátja, hogy vannak, akik visszavágynak a múlt rezsimbe. Nem haragszom ezért senkire. Akik kiabálnak, valószínűleg csak saját magukkal elégedetlenek az új környezetben, és ennek adnak hangot ilyen szerencsétlen módon. 

Sokakkal került összetűzésbe az elmúlt években? Úgy gondolhatják, túl sok mindennel foglalkozik, túl nagy a befolyása? 

Elkerülhetetlen a konfrontáció, ha az ember nagy átalakításokat visz véghez. Persze tisztában vagyok azzal, hogy akadnak, akikben rossz érzést kelt, hogy túl sok minden fűződik a nevemhez. Annak, hogy az elmúlt években a Hagyományalapot, a Néptáncosok Szakmai Egyesületét vagy annak idején a Rév Polgári Társulást létrehoztuk, megvolt az oka, ideje és létjogosultsága. Amikor Reicher Gellérttel megalapítottam a Szőttes Polgári Társulást, akkor az országban egyetlen néptáncegyüttes finanszírozása sem működött ilyen formában. A Kerekasztal alakulásánál is ott voltam. Oszágos rendezvények szervezésében a mai napig részt veszek. Richtarcsik Mihállyal, Farkas Józseffel, Agócs Gergellyel sok rendezvényt évekig a térdünkről szerveztünk. Tavaly újra odajutottunk, hogy a gyermek-néptáncegyüttesek országos seregszemléje nem valósulhatott meg, mert 15 év után először nem kapott anyagi támogatást. Az előző években is számtalanszor kényszerültem arra, hogy saját forrásokból valósítsak meg rendezvényeket. Tavaly a tánctábort még sikerült, az országos seregszemlét, az Eszterláncot már sajnos nem. Sok újítás, változtatás kezdeményezője voltam. Ezt szégyelljem? Nem fogom. Én ezekre büszke vagyok akkor is, ha már némelyikhez nem kötődöm aktívan. Örülök, hogy sikeresen működnek. 

Nem lehet, hogy inkább az anyagiak vagy a politika van a háttérben? 

Az is lehet. Nem tudom, kit mi motivál. Azt hiszem, ez inkább személyektől függ nem pedig pártoktól. Vannak, akik szakmai alapon döntenek a kultúra területén, s vannak, akik pártpolitikai alapon. 

Az elmúlt hetekben is napvilágot láttak különböző információk... 

Na ez például egy tipikus történet. Úgy állították be a Szivek állami támogatását, mintha ez negatívum lenne. Ráadásul olyan felhanggal, mintha valami óriási titokra, hatalmas igazságtalanságra derült volna fény, amiért persze én vagyok felelős. Tettem már annyit a magyar kultúra megmaradásáért Szlovákiában, hogy ezt kikérjem magamnak. 

Tudom, a költségvetés nyilvános és hozzáférhető, de talán van, akit pont ez érdekel. 

Jó, akkor beszéljünk róla. Az állam évi 440 ezer eurót költ a Szivek 30 alkalmazottjának bérére. Ebből csak a járulék-visszafizetés az államnak 140 ezer euró évente. Minden másra a pénzt magunknak kell előteremteni. 

Anyagi nehézségei vannak a Sziveknek? 

Mi sose nyafogtunk, mindig igyekeztünk magunk megoldani a gondokat. De az is tény, hogy tíz évvel ezelőtt még az Ifjú Szivek és például a Lúčnica állami támogatása szinte teljesen egyforma volt. Ma már az övék kétszer annyi, mint a miénk. Körülbelül 300 ezer eurót tudnak éves szinten új előadások létrehozására költeni, mi 35-40 ezret. A munkánk eredménye ennek ellenére látványos. Az Ifjú Szivek Táncszínház értéket képvisel, ezt az értéket kollégáim és én teremtettük meg az elmúlt évek alatt. Nem leszek álszerény, és nem vagyok hajlandó szégyenkezni csak azért, mert néhányan szívesebben látnák az Ifjú Sziveket nélkülem. Büszke vagyok arra, amit elértünk. 

Aki komoly változásokat eszközöl, annak fel kell készülnie a kritikára is... 

Már megszoktam. Velejárója az említett változásoknak. Az utóbbi időben azonban néhányan olyan mélyre süllyedtek, hogy álmomban sem gondoltam volna. Akadnak, akik csak kommentekben zsidóznak, meg tótoznak a neten, de van több olyan portál, amelyik az Iszlám Államéhoz hasonlította a tevékenységem. Voltak, akik a Szivek jubileumi ünnepségeit trollkodták szét. De kaptam az elmúlt hónapokban olyan névtelen levelet, sőt újságírói kérdést is egy napilaptól, ami a gyerekeim, a családom magánéletét firtatja. Ez már túlmegy az elviselhetőség határán. Érezhető a szándék személyem leválasztására az Ifjú Szivek Táncszínházról. Kicsit már elegem van a hangulatkeltésből és a suttogópropagandából. 

Kell ezekkel foglalkozni? 

Jó lenne, ha nem kéne. De sajnos pont az ilyen aknamunka vezetett oda, hogy az elmúlt 15 év alatt 9 különböző igazgató vezette az Ifjú Sziveket. Ez nem normális. Átlagban másfél évente volt igazgatóváltás, ami egyáltalán nem segítette az alkotói munkát. Nehéz így dolgozni. 

Térjünk vissza a szakmához. Avignon mellett mi az, amiben még nyakig benne van? 

Két hónapja volt egy közös bemutatóm Juhász Zsolttal és Mihályi Gáborral, A puszták népe címmel, a Vártkert Bazárban a Duna Művészegyüttes előadásában. A Magyar Állami Népi Együttes 10 éve repertoáron tartja a Kincses felvidék című műsort, melynek szintén társalkotója vagyok. A napokban is megkerestek, hogy vegyünk részt a Szlovák Nemzeti Színházban, egy Novák Eszter rendezésében készülő új darabban, ez is tavasszal esedékes. De említhetném a Womexet is. Liber Endre és Lelkes András barátaimnak köszönhetően Koppenhága után tavaly októberben másodszor, Budapesten is részt vehettem a világzenei expo nyitógálájának rendezésben. Bízom benne, hogy az elkövetkező években ez a világrendezvény eljut Pozsonyba is. Ezen is dolgozom. 

Visszatérve Avignonhoz, bármennyire kortárs szellemiségű lesz is a darab, nem lóg majd ki az avignoni színházi világból? 

Avignonba minden társulat azért megy, hogy lábujjhegyre álljon, ezért bízom benne, hogy bizonyos értelemben kilóg majd a forgatagból. Egyszerre több mint 100 színházban zajlik a fesztivál. A tavalyi programfüzet telefonkönyv vastagságú volt. Ami Avignonban működik, az valószínűleg mindenütt a világon. Félmillió fanatikus színházlátogató fordul meg ott három hét alatt. De ami fontosabb, 3500 akkreditált színházigazgató, kritikus és szakember válogat előadásokat Európa és a világ legnagyobb presztízsű színházaiba. Meggyőződésem, hogy a hagyományos kultúra magában hordozza a lehetőséget, hogy gondolatokat, érzéseket ébresszen az emberekben. Anyanyelvtől, kultúrától függetlenül. Menjünk be az oroszlánbarlangba. 

Miért megy egy koreográfus az avignoni színházi fesztiválra? 

A fesztiválprogram egyötöde nem prózai színház, hanem táncszínház vagy más mozdulatművészeti előadás. Avignon specialitása nem a földrajzi elhelyezkedése, sokkal inkább a közeg. Nagyon szeretném, ha a színházi közegben is kialakulna ennek a kultúrának a helye. A közművelődésben már megtörtént, a táncházmozgalom sikertörténet. Nagy szükség van a színházra ahhoz, hogy a hagyományos kultúra hosszú távon is a színpadi művészetek része maradhasson. 

Megvan ahhoz az emberanyag, hogy egyszerre színészt és táncost is láthassunk a színpadon? 

Azt szeretem, ha a színpadon nem színészeket, táncosokat, hanem húsvér embereket látok. Ez az egyik legnehezebb előadóművészi feladat. Színészeknek is. A táncosoktól pedig egy érzékeny, gondolkodó és persze tánctechnikailag magas szinten felkészült művész hozzáállására van szükség. Szerencsés vagyok, mert mindig olyan emberekkel dolgozhattam,akikkiválótáncosok,nyitottakés befogadók voltak. Erre mindig nagy hangsúlyt fektettem. A jelenlegi tánckarom is ilyen. Bízom benne, hogy együtt mehetünk Avignonba. 

Kikkel dolgozik együtt a darab elkészítésén? 

Nem szeretnék előreszaladni, sok még a nyitott kérdés. Három hónapunk van, hogy elkészüljünk. Annyit elárulhatok, hogy a darab jelmeztervezője Szűcs Edit. 

Az a Szűcs Edit, aki a Saul fia kosztümtervezője is? 

Igen, ő. 

A jövőt az Ifjú Szivek Táncszínházzal vagy inkább saját társulatával képzeli el? 

A két dolog nem zárja ki egymást. Én továbbra is azon dolgozom, hogy az Ifjú Szivek Táncszínházat magammal vigyem, ahova csak lehet. Meggyőződésem, hogy ha egy szlovákiai magyar intézmény olyan lehetőségekhez jut, mint részt venni az avignoni fesztiválon, az komoly jelentőséggel bír az egész szlovákiai magyarság számára. Azt jelenti, hogy ebben az országban is élhetsz magyarként, mert van helye a magyar kultúrának. Innen is lehetsz sikeres. Ez az igazi megtartó erő. Én leszek a legboldogabb, ha a sikereim továbbra is összekötnek az Ifjú Szivek Táncszínházzal. Nekem már az is nagy siker, hogy ott lehetünk Avignonban.