Hatvan felett egy észrevétlen nő

Olga Tokarczuk, a hazájában oly népszerű lengyel írónő Holtak csontjai című regényét viszi filmre lengyel–cseh koprodukcióban. „Megelégeltem, pontosabban meguntam a különböző társaságoknak készített lélektani drámákat – nyilatkozta Karlovy Vary idei fesztiválján –, s valami egészen másra vágytam. Kifárasztottak a holokauszttörténetek, s azt mondtam, jöjjön végre valami olyan, amit senki sem várna tőlem. Így esett a választásom Tokarczuk regényére, s a film felét már le is forgattam. Fekete komédia lesz, ökológiai-feminista-anarchista fekete komédia. Olyan izgalommal várom a fogadtatását, mint fiatal koromban, az első filmem idején.” A cseh–lengyel határvidéken játszódó történet egy hatvan feletti nő körül bonyolódik, aki úgy érzi, észre sem veszi a világ. Hogy egyszerűen láthatatlanná vált. „Rengeteget dolgoztunk a forgatókönyvön, és még mindig nem működött. A végén megkértem korábbi munkatársamat, Štěpan Hulíkot, az HBO-nak forgatott Jan Palach-film, az Olthatatlanul cseh forgatókönyvíróját, hogy vegye kezébe a történetet. Bíztam a tudásában, az ízlésében, és örülök is, hogy ily módon újra együtt dolgoztunk.” A Szívszakító, a Drót, a Treme, a Kártyakunyhó, a Félretett esetek és a 2013-ban bemutatott Olthatatlanul (Égő bokor) után Agnieszka Holland, aki sokkal inkább „mesélőnek” tartja magát, mint művésznek, most készülő alkotásával is kerüli az ún. transzparens nyelvet, amelyet a televízió használ. „Tudom, hogy a nézők már rég elfogadták ezt, az egy kaptafára készült történeteket, amelyek nem igényelnek igazán elmélyült színészi munkát, én mégis inkább a tévémozi fogalmát szeretném visszahozni a köztudatba. Azt a műfajt, amely egyszerre volt népszerű és problémás is a nézők körében. Nélkülözi ugyanis az avantgárd elemeket, tehát bizonyos fokig konzervatív. A történet marad a fókuszban. Az amerikai televíziónak forgatott Drótot vagy az amerikai–francia–kanadai koprodukcióban készült Rosemary gyerekét is ezért tartom fontosnak. Ez is, az is eltér a megszokott formától, mondanivalójával azonban erősen maga mögé szorította a futószalagon gyártott napi sorozatokat. A Drótból csupán három rész az enyém, de ott ismertem meg David Simont, a jeles amerikai forgatókönyvírót, akivel később a Treme-ben is együttműködtünk.” Agnieszka Holland, a súlyos történetek mestere, a Beethoven árnyékában, a Gyűlölt másság, a Teljes napfogyatkozás, a Titkok kertje, az Oliver, Oliver és a Megölni egy papot több rangos fesztiváldíjjal kitüntetett rendezője, Andrzej Wajda és Krzysztof Zanussi hajdani munkatársa, akit kétszer a legjobb idegen nyelvű film (Keserű altatás, A város alatt), egyszer pedig a legjobb forgatókönyv (Európa, Európa) kategóriájában jelölt Oscar-díjra az Amerikai Filmakadémia, most annak is örül, hogy készülő filmjének hőse hasonló korú nő, mint ő. „Hatvan felett az ember már egészen máshogyan látja a világot, mint harminc- vagy negyvenévesen – vélekedik. – Másképpen viszonyul a családjához, a környezetéhez, és más értékekbe kapaszkodik, mint fiatalon. Agnieszka Mandat, aki a Holtak csontjai főhősét játssza, a mozinézők körében Lengyelországban sem tartozik az ismert színészek közé. Színházi alakításai azonban a legjelesebb művészek közé emelték. Első filmszerepét épp tőlem kapta a Vidéki színészekben. Elég nagy feladata volt a történetben, még motorkerékpározni is meg kellett tanulnia, a végén mégis az olló áldozata lett a vágóasztalon. Kivágtam őt a filmből. Meg is jegyezte most a forgatás első napján, hogy ha kisebb szerepet kapott volna, nem biztos, hogy elvállalja, de így, hogy a történet középpontjában áll, nem nyugtalankodik, mert tudja, ezúttal nem vághatom ki őt.”