<p>A Hölgy aranyban igaz történetet dolgoz fel. Egy idős asszony küzdelmét tárja a nézők elé, aki a kilencvenes években pert indított, hogy igazságot szolgáltasson a családjának és visszaszerezze az örökségét. </p>
Harc Adele mosolyáért
A nácik által elkobzott családi kincseket, értékes műtárgyakat – mindenekelőtt, Klimt híres festményét. „Ausztria Mona Lisáját”. A világ egyik leghíresebb újkori portréját, amelynek csodájára jártak a bécsi Belvedere-be. De hogyan is került oda Klimt ikonszerű remekműve? A tehetős bécsi zsidó Altmann család értékes műgyűjteményéből. Ebben a családban született Maria (Helen Mirren), aki kislányként rengeteg időt töltött nagynénjével, a gyermektelen Adele-lel. A művészeteket kedvelő és a haladó szellemű művészekkel kapcsolatot tartó igazi nagyúri dámával, akit férje, a dúsgazdag cukorgyáros, Ferdinand Bloch-Bauer a tenyerén hordott. Annyira imádta a feleségét, hogy portrét is készíttetett róla. Nem is akárkinél rendelte meg a képet: Gustav Klimtnél, akinek a mecénása volt. (A film egyik legizgalmasabb jelenete – rögtön az indítás –, ahogy Klimt finom aranylemezek vászonra vitelével készíti a portrét. Súlyos, sokat sejtető atmoszférájuk van ezeknek a kockáknak – sajnos csak ezeknek.) Az Anschluss teljesen felforgatta a család életét. A nácik lefoglalták Altmannék műtárgyakkal díszített palotáját, elkobozták értékes műkincseiket, köztük az Adele-portrét, amelyről – több más Klimt-művel együtt – a fiatalon elhunyt Adele Bloch-Bauer úgy végrendelkezett, hogy férje halála után kerüljön a Belvedere-be. Odakerült(ek) ugyan, de nem Adele végrendelete szerint. A fiatal Maria Altmann a szüleit Bécsben hagyva Kaliforniába menekült a zsidóüldözés elől. Idős korában, régi emlékek között kutatva olyan levelekre bukkant, amelyekből az derült ki, hogy ő a képek jogos örököse. Ezért 1999-ben úgy döntött, hogy az 1998-ban elfogadott restitúciós törvény alapján pert indít Adele mosolyáért, vagyis a híres portré és a többi Klimt-kép visszaszerzéséért. Ehhez unokaöccse, a fiatal ügyvéd, Randol Schoenberg (Ryan Reynolds) segítségét kéri. A perről, annak hátteréről és körülményeiről szól a film – jelen időben (vagyis a 90-es években). Szerencsére nem válik protokollszerű, hivatalos jogi drámává, inkább az idős hölgy és az unokaöccs közti kapcsolat, egymáshoz közeledésük kerül előtérbe. Helen Mirren megkapó bohém öreg hölgyként, Ryan Reynolds pedig visszafogottabb játékával is nagyszerű partnere. A jelen eseményei közé – Maria emlékeit megidézve – ékelődnek be a múlt történései, a család békés napjai, majd sanyarú sorsa. Ezek mellbevágó, felkavaróan kemény jelenetek, még úgy is, hogy kaptak némi álomgyári fényezést. Ezzel együtt korrekt a film. Többször újranézhető.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.