Hamupipőke és Britney Spears

Aki nem figyeli közelről a tengerentúli, szélesebb közönséget célbavevő színházak irányadóját, a Broad-way történéseit, az is belefuthatott két Broadwayel kapcsolatos hírbe, melyek nagy port kavartak a nemzetközi sajtóban az elmúlt időszakban. Mindkettő arról szólt, hogy egy musical lekerül a műsorról: áprilisban játszották utolsó alkalommal a Broad-way legsikeresebb, 35 éven át futó darabját, Az operaház fantomját, és pár napja robbant a hír, hogy nem lesz folytatása a John Hartmere tollából származó Once Upon a One More Time, a vadonatúj Britney Spears jukebox musical előadásainak.

Döcögős vállalkozás lenne párhuzamot vonni a két musical bukása között, hiszen két homlokegyenest ellentétes előadásról van szó. Andrew Lloyd Webber ikonikus darabja, Az operaház fantomja a nyolcvanas években érkezett meg New Yorkba, és azonnali detonációt okozott: a hetvenes évek gazdasági és exisztenciális válságából épphogy csak kikecmergő Broadwayn hirtelen ismét hosszú sorokban álltak az emberek, hogy jegyet kaparintsanak a darabra. A musicalszenzáció tarolt az 1988-as Tony-díj-átadón, majd bejárta az Egyesült Államokat – a rengeteg szereplő, a zenekar és bonyolult díszletek miatt sokhelyütt fejleszteni voltak kénytelen a színházak technikai felszerelését, hogy bemutathassák a grandiózus darabot.

Aztán jött a Covid, bezárt a Broad-way, a nyitást követően pedig az előadást játszó Majestic Színház már nem tudott annyi helyet megtölteni az egyébként rendkívül költséges darabbal, mint előtte – itt érdemes megjegyezni, hogy már a Covid előtti időszakban is a közönség zömét a külföldi látogatók alkották, akik nyilván az ikonikus musicalre váltottak jegyet, ha már New Yorkban voltak – tehát a csaknem 14 ezer előadás, amelyet a musical megért, nem feltétlen arról árulkodik, hogy a Broad-wayn nem változnak a trendek.

Merthogy változnak. Ennek ékes példája a Once Upon a One More Time, mely műfaját tekintve jukebox musical – olyan zenés előadás, ahol a zenei betétet népszerű előadók, tipikusan egy előadó vagy egy zenekar repertoárjából származó dalok alkotják. A musical szerzői tehát nem komponálnak zenét, csupán egy történetet kanyarintanak, melybe beleágyazzák a slágereket. Gazdasági szempontból ez jó húzás, hiszen a közönség kedvenc dalai előre borítékolhatóan nagyobb tömegeket fognak majd meg, mint egy vadonatúj darab. Érdekes, hogy míg jukebox musicalek a hetvenes évektől készültek, a Broadway-n csupán a kétezres évek után terjedt igazán el a jelenség. A jukebox musicaleket nem a formabontó, kísérletező kedvű és művészileg újat hozó vonal jellemzi, viszont igazán populáris műfajról van szó. Roppant sikeresek például a biográfiai musicalek – például a Tina Turnerről szóló Tina, a Michael Jackson életét megelevenítő MJ the Musical, de Bob Marleyról például két darab is született – , míg nem életrajzi jukebox musicalek is készülnek, ahol önálló történetbe ágyazzák a slágereket – ilyen volt például a Henry Fielding regénye nyomán készült, Tom Jones dalait felhaszáló What's New Pussycat? 

A Britney Spears-dalokon alapuló Once Upon A One More Time pont ezért ígérkezett nagy durranásnak. Broadway-bemutatóját május 13-án tartották, összesen azonban csak 123 előadást ért meg, szeptember elején játsszák majd utoljára.

Nem életrajzi musicalről van ugyan szó, a darab mégis olyan történetet vázol, amely egyértelműen utal az énekesnő életére, és annak a mai, a MeToo-korszak szemszögéből történő értelmezésére. A történet főszereplői ismert mesék női főhősei – Hófehérke, a Kis Hableány, Csipkerózsika és Hamupipőke – tehát azok a klasszikus női karakterek, akik a szende női passzivitás példái voltak fiatal lányok generációi számára. Akiknek nincs más dolguk a meséjükben, minthogy várakozzanak a szőke hercegükre, hogy az megérkezzen fehér lován és felébressze, kiszabadítsa, megmentse őket. Hartmere musicalében ezek a meseszereplők lassanként ráeszmélnek, hogy van rá lehetőség, hogy kilépjenek ebből a mizogin narratívából.

Britney története, bár korántsem ennyire derűs, ugyanennek a női egyenjogúságért folyó küzdelemnek a része. Mára egyértelművé vált, hogy összeomlásához nagyban hozzájárult, ahogy őt fiatal pop-sztárként kezelte a média, ahogy az újságírók a maganéletével kapcsolatosan zaklatták, ahogyan tiniként szexualizálták. Bár az apjával való pereskedés körülményei nem tisztázottak, az, hogy az énekesnő kikerült az apja gondnoksága alól, is azt jelzi, hogy az énekesnő kézbe szeretné venni a saját történetét. A musicalt egyébként Spears maga is jóváhagyta.

A darabbal kapcsolatos remények pont ezek miatt a körülmények miatt voltak ilyen nagyok. Végeredményben az, hogy a darab nem futott be, nem egy nagy sztori: a Broadwayn a friss előadások 70 százaléka nem lesz sikeres. Sikernek az számít, hogy ha 3-4 évig játszanak egy előadást – a mindenkori mérce természetesen az eladott jegyek száma.