Ha eljön a megbocsátás éjszakája

Ez év tavaszán hármukat tartóztatták le, majd zárták ismeretlen helyen börtönbe. Mohammad Rasoulofot, A tisztesség embere és a Nincs gonosz rendezőjét korábban már kétszer is börtönbe vetették, és nem kegyelmeztek Musztafa Al-Ahmadnak sem, mivel ő is tüntetett az iráni civileket érő erőszak ellen. A le- tartóztatást a kormányellenes propagandával vádolt és az iráni korrupciót világgá kürtölő Dzsafar Panahi sem tudta elkerülni, akit Berlinben a Taxi Teherán, Cannes-ban pedig a Három nő című filmjéért díjaztak. Rendszerellenes propaganda miatt 2010-ben húsz évre tiltották el a film-készítéstől, titokban mégis tovább dolgozott. Bahman Ghobadi neve sem ismeretlen filmes berkekben. Irakban rekedve című alkotásával Chicagóban nyert arany plakettet. S aki mindent vitt: Aszhar Farhadi a Nadar és Simin – Egy válás története című alkotásával valósággal tarolt a világ filmes mustráin. Arany Glóbusz, César, Arany Medve és Oscar. Ez utóbbit öt évvel később Az ügyféllel is sikerült elnyernie.

Karlovy Vary az elmúlt két évben két iráni rendezőre hívta fel a világ figyelmét. A negyvenöt éves Sadaf Faroughi Reményteli nyár című alkotásával, két évvel idősebb honfitársa, Massoud Bakhshi A megbocsátás éjszakájával állt reflektorfényben.

A Teheránban élő rendező és forgatókönyvíró Massoud Bakhshi filmjét a Utah állambeli Sundance és Berlin vitte vásárra. Meg is vette nyomban több mint húsz ország forgalmazója.

Két nő, Maryam és Mona a főhőse A megbocsátás éjszakájának. Tapasztalatlan és kétségbeesett az egyik, művelt és gazdag a másik. Az iráni törvények szerint Mona megbocsáthat a halálos ítélettől rettegő Maryamnak, akit azzal vádolnak, hogy megölte idős férjét. Maryam ártatlannak vallja magát, szerinte a szerencsétlen véletlen okozta férje halálát, de bizonyítani nem tudja. Egyébként pedig csak „ideiglenes” felesége volt a jómódú, hatvanöt éves férfinek. Iránban ugyanis engedélyezett a meghatározott időre kötött házasság. De hogy milyen sorsra jut Maryam, arról egy élőben közvetített televíziós valóságshow nézői döntenek az év leghosszabb éjszakáján. Tizennégymillió néző fog szavazni, és az is kiderül, hogy az áldozat lánya, Mona megbocsát-e a huszonkét éves asszonynak. SMS-ben zajlik a szavazás. 1-es gomb: élet, 2-es gomb halál. Ez alapján születik meg a végső ítélet. A nézőket pedig befolyásolni lehet. A műsor vezető producere dönti el, mikor melyik nő kap szót a stúdióban, vagy éppen melyiket kényszeríti hallgatásra.

Drasztikus fordulatok teszik izgalmassá és egyre sötétebbé a történet lefolyását. Több mint tíz dokumentumfilmmel a háta mögött Massoud Bakhshi percről percre fokozni tudja a feszültséget. Kegyetlen drámája érzelmekkel fűtött krimibe hajlik, a mai Iránt pedig úgy mutatja meg, hogy az archaikus vallási hagyományokkal harcoló országot is közel hozza a nézőhöz.

„Az a bizonyos tévéshow, amelyre a filmem épül, valóban létezett Iránban – mondja a rendező. – Az volt a címe, hogy A megbocsátás öröme. Ott dőlt el, hogy ki részesül kegyelemben és ki nem. A bűntények és gyilkosságok elkövetőinek nagy része az alsóbb szociális rétegekből került ki, az elítéltek pedig keményen megküzdöttek a megbocsátásért az áldozat családja részéről. Hozzáteszem: az elítélt nem mindig tudott pénzzel fizetni az áldozat véréért, hogy a hozzátartozók megbocsássanak neki. Nálunk ezt úgy hívják, hogy blood money, és ha az illető képtelen volt fizetni, szponzorokat kellett keresnie. Irán ugyanis támogatja a megbocsátás kultúráját. Az igazságszolgáltatási rendszer csökkenteni akarja a kivégzések számát. A megkövezés ideje elmúlt már. Férfiakra, nőkre akasztás vár, ha meghozták a halálos ítéletet.”

Irán körülbelül negyven televíziós csatornát működtet, ám az összes központi irányítású. Az említett show tizenkét évig hatalmas sikerrel futott. Az elítélt számára ez jelentette az utolsó reményt, hogy élve maradhat.

„Amint elkészült a film, és az illetékes szervek megtudták, miről szól, megszüntették a nézők milliói által követett tévéműsort. Hogy miért, az azóta sem derült ki. Igen, élettel és halállal manipulált a média. De legalább sokan megmenekültek az akasztás elől. Iránban a mai napig érvényben van az individuális megbocsátás kultúrája. A gyilkosnak azonban a megbocsátás ellenére is börtönbe kell vonulnia néhány évre. Maryam nem teljesen bűntelen, ám teljes mértékben bűnösnek sem mondható. Természetesen vonzó volt számára idős férje gazdagsága, ezért is akart egy időre a felesége lenni. Nagy szerepe van a történetben Monának is, aki mindent megtett, hogy tönkrezúzza apja kapcsolatát Maryammal. Nem fekete-fehér a történet.”

Iránban az „ideiglenes” házasság intézménye jogszerű.

„Nasir, az idős férj fiatal feleségre vágyik a már meglévő, külföldön élő felesége mellett. Új házassága meghatározott időre szól. Maryamot megbilincselve vezetik be a tévéstúdióba. Minden kérdésre őszintén válaszol, csak az igazat mondja, hogy mentse az életét. Teheránban csak klubhálózatban vetítik a filmet, külföldön a multiplexek tartják műsoron. Dokumentumfilmet is készítettem már erről a témáról. Ügyvédekkel, jogászokkal, elítélt nőkkel készítettem riportokat, akik bizalmukba fogadtak. Minden igaz a filmben, nem hangzik el egyetlen kitalált mondat sem a szereplők szájából.”

A szerző a Vasárnap munkatársa