Gyalogtúrák a Szigeten – kellemetlen ráadás-kilométerekkel

Kellemetlen ráadáskilométerek úgy keletkezhetnek, ha az ember ismerősei egy harmadik helyszínen vannak, amelyet útba kell ejtenie, és előfordulhat, hogy mire sajgó lábakon odaér, a többiek már indulnának egy negyedik helyre, és lehetetlen egyeztetni velük. Szerencsére a teljes mai délutánt (önöknek tegnap) a nagyszínpad előtt tölthetem, mivel a program végig ígéretesnek tűnik. És aki találkozni akar velem, az majd szépen idejön. A helyszínek egyébként némileg átalakultak és helyet cseréltek. Eltűnt például az előző években megszokott és megszeretett színházi és táncsátor, amelybe nemegyszer alig lehetett beférni. Idén egy jóval szerényebb, visszafogottabb kinti színpadot kaptak, a nagysátor helyét pedig a múzeumi negyed foglalta el, ahol a galériák és kiállítóhelyek reklámozzák magukat, illetve kínálnak programot a kora délutáni üresjáratokban. A jazz-színpadot is megfosztották sátrától, illetve áthelyezték egy mostohább terepre. Sajnos a hangzás szétfoszlik, az intimebb akusztikus formációk zenéje egyszerűen elvész a térben, a csendes, ülős közönség a fűben kénytelen kuporogni – nincsenek is annyian a színpadelőtt,mintazelőzőévekben.
Nem tudom, írtam-e már, hogy ismét rengeteg a külföldi a szigeten. Néha már-már az az érzésem, ők vannak többségben. A hivatalos statisztika szerint minden hatodik hetijegy külföldön kelt el, a franciák és a németek mellett a hollandok és az olaszok is felfedezték maguknak ezt a fesztivált, amely nekik még mindig jóval olcsóbb, mint odahaza, a hazaiak viszont egyre többet fintorognak a büfék árain és a borsos belépőn. Csak ízelítőül: egy hot-dog 600 forint, egy gyros 850, a főtt fogások körettel 1400-nál kezdődnek, a szponzor sörgyár szerény minőségű csapolt söre 500 forint, a félliteres üdítők 360 forintba kerülnek, aki pedig koktélt akar inni, minimum 1500 forintos árra számítson.
A vendéglátós játékszabályok szigorúak: a szigetre bevinni üdítőből maximum egy litert lehet, alkoholból pedig semennyit. Tegnap tanulmányoztam a bejáratnál serénykedő motozómunkásokat, és merem állítani, hogy inkább üzleti, mintsem biztonsági szempontok alapján szelektálnak: a kétliteres kólát és a dobozos sört elveszik, a szúrós végű zászlókat, szöges bakancsokat beengedik. Érdekes módon a fogyasztásra így sem lehet panasz: a hivatalos adatok alapján tavaly annyi sört ittak meg a Szigeten, amennyit egy kis vidéki falusi kocsmában tíz évig kortyolgatnak el a helyiek, és annyi pizzaszeletet ettek, amennyit Szentendre lakossága fogyasztana el, ha mindenki kapna egyet. Kolbászból annyi fogyott, amennyit 66 átlagosan fejlett disznó súlya nyom, és annyi üdítő oltott szomjat, mintha Debrecen város összes lakosa kétkét palackkal ivott volna.
Holnap (önöknek ma), amennyiben járóképes leszek, a híres francia utcaszínházat szeretném megnézni, amely látványban és atmoszférateremtésben állítólag világbajnok, és amelynek műsora minden este 10 órától tekinthető meg. Akik már látták, hosszan áradoznak róla...