Girlpower a Grammy-gálán

Minden díjátadó előtt megjelennek a latolgatások, hogy „Kiknek kellene megkapniuk a Grammy-díjat, és kik fogják megkapni”. Én nem vetemedtem ilyesmire, csak gondolatban tippelgettem. Túlzásnak tartottam például a SZA néven futó R&B énekesnő rekordszámú, kilenc jelölését – ő végül három Grammyt vitt haza. És lefogadtam volna, hogy Taylor Swifté lesz az év albuma, mert 2023 egyértelműen róla szólt. Minden létező rekordot megdöntött, sőt, egy felmérés szerint a felnőtt amerikaiak 53 százaléka Swift-rajongónak tartja magát. A Midnights című albuma egyébként teljesen rendben van, nem lehet belekötni, mindenkihez szól, aki szereti a nívós mainstream popzenét. Egy újabb rekord: az amerikai énekesnő negyedszer nyerte el az év albumáért járó Grammyt (nem négy egymást követő évben, ahogy pár helyen olvastam, hanem 2010-ben, 2016-ban 2021-ben és idén). Ezzel lepipálta Frank Sinatrát, Stevie Wondert és Paul Simont, akik 3-3 év albumát produkáltak.

Taylor Swift kategóriabeli vetélytársát, Lana del Rey-t méltatta a színpadon, de saját új albumát sem felejtette el bejelenteni. A producerek közül természetesen Jack Antonoff lett a legjobb, aki Taylor és Lana albumán egyaránt szorgoskodott, és hosszú évek óta mindkét énekesnővel dolgozik.  

Minden alkalmat megragadok, hogy népszerűsítsem a boygenius nevű szupergruppot, amelyben három hatalmas tehetség fogott össze, hogy megreformálják az amerikai folk-rockot: Julien Baker, Phoebe Bridgers és Lucy Dacus. Első közös albumuk (The Record) színes, változatos, az a capella nyitánytól a torzított gitáros dalokig terjed a skála, bizonyos helyeken kölcsönvett motívumokkal megidézik a Simon & Garfunkelt, a Built to Spillt vagy Leonard Cohent. Hét Grammy-jelölést kaptak és három arany grammofont vihettek haza, övék a legjobb rock-előadás és a legjobb rockdal (Not Strong Enough), valamint a legjobb alternatív album, de versenybe szálltak az év albumáért is.

Miley Cyrus megkapta élete első Grammy-díját, aztán rögtön a másodikat is (az év felvételéért és a legjobb szóló popelőadásért). Billie Eilish pedig a Barbie-film záródalával tarolt, a What Was I Made For? két Grammyt ért, ez lett az év dala és a vizuális média számára írt legjobb dal. Alicia Keys a fura nevű „leginkább magával ragadó album” kategória győztese, a 80 éves Joni Mitchell csinálta a legjobb folkalbumot, és fel is lépett a gálán, egy fotelban ülve ríkatta meg a közönséget.

A Big Fournak is nevezett négy fő kategória mindegyikében hölgyeké lett a Grammy, a legjobb új tehetség díját Victoria Monét amerikai R&B énekes-dalszerző kapta, a jazz-, latin-, blues-, R&B-mezőnyben szintén nagyítóval kell keresni a férfiakat. Még Michelle Obamának is jutott egy Grammy hangoskönyv kategóriában a The Light We Carry (Belső fényünk) című félig memoár, félig életvezetési könyv felolvasásáért, megelőzve Meryl Streepet és az egyujjas kesztyűjéről elhíresült Bernie Sanders szenátort. Az egykori first ladynek ez már a második Grammy-díja, a Becomingért (Így lettem) is kapott egyet 2020-ban.

Szintén meglepetés, hogy a legjobb videóklip a Beatles 1966-os I'm Only Sleeping című dalához készült animációs alkotás lett. És ha már a férfiaknál tartunk: rap kategóriában ők taroltak, főleg Killer Mike, aki az est legbizarrabb performance-át pro-dukálta a Los Angeles-i rendőrség közreműködésével. Miután átvette három Grammy-díját, bilincsben vitték ki a teremből. Ez még a közvetítés előtt történt, de egy riporternek azért sikerült levideóznia. (A rappert pár órával később elengedték, annyit tudni, hogy könnyű testi sértésért vitték be és hallgatták ki.) A veterán filmzeneszerző, John Williams bezsákolt még egy Grammyt, az egyetlen metál kategóriában (legjobb metál előadás) a Metallicát díjazták a 72 Seasonsért, a legjobb reggae-albumot pedig Bob Marley egyik fia, Julian Marley és Antaeus készítette.

Végezetül gratulálok az amerikai zeneakadémiának az afrikai zene felfedezésééhez. Idén a fekete kontinens is kapott egy kategóriát, az alternatív jazz és a pop-dance mellett. Így összesen már 94 kategóriában osztanak díjakat.