Fülkeufória, avagy rég nem mese már ez

<p>Ha már átszivárog olykor némi olvasnivaló &bdquo;Márija néki kiszignált országából&rdquo;, hol ismét annyi az amennyi, azaz kétharmad a kétharmad, akkor bizony el kell olvasni! Tudni illik, tudni kell, micsinál a kerál!</p>

Fülkefor után Fülkeufória! Parti Nagy Lajosnak az ÉS-ben évek óta megjelenő (hmm, meddig hagyják még ?) zseniális mesesorozata új önálló kötetbe gyűjtve kápráztatja el az olvasót. Százegy új magyar mese. Ám míg a Fülkefor és vidéke meséin felhőtlenül kacarásztam, a Fülkeufórián már keserű szájízzel: sokat „gamatodott” a világ állapota, s egyre epésebb, már-már szomorkás a mesék hangulata. Idomulunk a világhoz, na. Parti Nagy a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjaként vállalja a keserű, meg nem alkuvó, „kerált” soha nem dicsőítő bárd, az epébe és vitriolba mártott tollú dalnok, igric, garabonciás diák és krónikás szerepét. (Az ilyenfélét hördülő lantján megszólaló daláért néhány századdal ezelőtt lángsírba biz…) Mi az, amit Parti Nagy Lajos csinál? Lényegében semmi más, mint egy saját mesenyelv megalkotása, a napi történésekre való odafigyelés, a hatalom arroganciájának, butaságának pellengérre állítása. Aki gamatul viselkedik, az bizony megkapja méltó jutalmát Partitól, bekerül a mesékbe szereplőként. S onnan már nincs menekvés! Ezekben az írásokban persze szubjektív véleményt képvisel a szerző, ám illik tudni, hogy a hír szent, de a vélemény, az bizony szabad! Kinek kerála, szeresse, kinek nem kerála, nem kell neki szeretni. Miként azt is illik tudomásul venni annak, aki közéleti, politikai szerepet vállal, hogy kritika is érheti, még akkor is, ha a legeslegjobban gondolta, szándékolta tenni, amit megtett. Parti Nagy mesenyelvéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. De inkább olvasni kell! Mer bizony egyszer vót, hol nem avvót, hogy a magyarok kerála, meg a békemenetelők tökön-paszulyon át főszabadétották Magyarországot meg a hálátlan Ejrópát… És kimentek a Kihaénnem térre, oszt ott jól el van magának mindenki, amíg meg nem halnak. Ha meg mégse, akkor „Eb ura fakoff”! Parti Nagy Lajos: Fülkeufória és vidéke – Százegy új magyar mese. Magvető, Budapest, 2014.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?