Fotós séta a manézs körül

Ezzel részben a színház és a fotóművészet szoros kapcsolatát szerették volna hangsúlyozni a szervezők, rámutatva: a fotográfia az egyik módja annak, hogy halhatatlanná tegye a pillanat művészetét. Bár Bácsi Róbert László Manézs-sorozata nem a színházba, hanem a budapesti Fővárosi Nagycirkuszba visz el, mégis kapcsolható a Fotóhónap említett témaköréhez. A Manézs című sorozat is a stilizált realitás, a szórakozás, a produkciók világába, az itt és most megismételhetetlen pillanatában zajló játék festett otthonába vezet el. Egy zárt világba, amit Bácsi Róbert László egészen másképp mutat meg, mint amilyennek ismerheti a cirkuszba járó közönség. Hiszen a néző csak a produkciót, „a végterméket” csodálhatja meg. Azt a színes, fényben úszó, csillogó mutatványkavalkádot, ami a porondon zajlik. A cirkusz másik arca azonban, ami a manézs „túloldalán”, a függöny mögött van, ritkán bejárható világ. Bácsi Róbert László ide is bejutott, és ide is elviszi fotótárlata közönségét. Oda, ahol a cirkusz közreműködői – személyek és állatok – a produkció előtti mindennapjaikat élik, ami (a mi oldalunkról nézve) ugyancsak nem mindennapi. „Egy olyan közösség ez – fogalmaz Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora –, ahol generációról generációra száll a szakmai tudás, ahol a dolgok mintha nem vagy csak alig változnának, és ha teszik, azt is csak lassan. Ahol a produkció és az arra való felkészülés az élet legfontosabb eseménye és tevékenysége. Ahol a nézők számára a műsorszámokban megjelenő különös egymásrautaltság az élet más színterein is létező erő. Mindezeket olyan finom empátiával írja le fotográfiáiban Bácsi Róbert László, amelytől közel kerül mindehhez az is, akit a cirkusz világa inkább távolságtartásra ösztönözne.” Bácsi Róbert László: Manézs. Pozsonyi Magyar Intézet (Palisády 54.); a kiállítás december 12-ig látható.