Forman prágai diadalútja

„Hat jelenetsort ékeltünk be a filmbe. Köztük azt, amikor Mozart zongoraleckét ad az ugató kutyának.” Kubány Éva felvétele Húsz év után plusz húsz perc?

Az ötlet Milos Forman fejéből pattant ki, amikor producere, Saul Zaentz úgy döntött: a legkorszerűbb digitális technika felhasználásával DVD-n is kiadja a nyolc Oscart nyert filmet. Forman azonnal igent mondott az idős úrnak, ám azt azért hozzátette: mivel a bemutató óta eltelt évek során bebizonyosodott, hogy a nézők nem érzik hosszúnak a filmet, ékeljenek bele plusz húsz percet, amit annak idején fájó szívvel kihagytak.

Két óra negyven perc helyett így lett az Amadeus új verziója kerek háromórás alkotás – mindenki nagy örömére. A berlini fesztivál közönsége ez év elején hatalmas ovációval fogadta a filmet, nemrég pedig Prága is ünnepelt. Ünnepelte Mozartot, aki 1787-ben a Rendi Színház falai között maga vezényelte azóta híres operáját, a Don Giovannit, és ünnepelte az Amerikából hazalátogató Milos Formant is, aki 1983-ban csaknem teljes egészében Csehországban forgatta filmjeinek egyik legértékesebb, de mindenképpen a legszebb darabját.

Hat évvel a rendszerváltást megelőzően „nagyító alatt” dolgozott a stáb. A forgatócsoport „bérbe kapott” cseh tagjainak még azt is megszabták a belügyesek, hogy miről beszélgethetnek amerikai kollégáikkal és miről nem. „Vigyáztak” minden léptükre, figyelték minden szavukat.

Forman számára ma már csak megmosolyogtató mindez.

„Eredetileg Bécsben vagy Budapesten akartuk forgatni a filmet, Prágára csak a legtitkosabb álmaimban gondolhattam. Tudtam ugyanis, hogy egy olyan országban, ahol engem disszidensnek tekintenek, a felsőbb szervek mindent megtesznek, hogy az utamat állják. Háromszor akartam ugyanis hazalátogatni a forgatást megelőzően, de az illetékes elvtársak minden egyes alkalommal visszadobták a kérelmemet. Amikor Peter Shaffernek, a forgatókönyv írójának azt mondtam Londonban, a színpadi változat láttán, hogy megcsinálom ezt a filmet, Schikaneder festményeit láttam magam előtt, vagyis a prágai Óváros hangulatos kis utcáit. Előbb persze körülnéztünk Bécsben, aztán Budapesten. Bécs meg is felelt volna, csak iszonyú drága volt. Budapest mindkettőnknek nagyon tetszett, Peter is el volt ragadtatva a várostól, de utcákban, terekben, épületekben nem tudott annyit adni a 18. századból, mint Bécs. Úgyhogy maradt a lehetetlen. Prága. Ez valóban paradicsom a filmesek számára. Akár háromszázhatvan fokos fordulatot is tehet a kamera, a 18. századból akkor sem esik ki az ember. A belügyminisztérium azonban rengeteget kekeckedett velünk, míg a kommunista urak egyike észbe kapott. Rájött ugyanis, hogy pénzt hoznánk az országnak. Méghozzá nem is keveset. Kerek negyvenmillió dollárt. És meggyőzte a többieket, hogy adjanak zöld utat. Mi pedig boldogok voltunk, mert tudtuk, hogy a film olyan képi világot kap, amelyben hitelesen szól majd Mozart muzsikája.”

A forgatókönyvet Peter Shaffer és Milos Forman közösen írták. Négy hónapig reggeltől estig Connecticutben, a rendező farmján dolgoztak.

Forman így mesél erről az időszakról:

„Olyanok voltunk, mint Neil Simon furcsa párja. Egy fedél alatt, közös háztartásban éltünk. Peter mindennap korán, általában hatkor kelt, és mire felébredtem, ő már átvitte az éjszakai javításokat a szövegbe. Tíz-tizenegy óra felé aztán odaültem mellé, és estig beszélgettünk, jegyzeteltünk, korrigáltunk. Közben persze Mozart zenéjét hallgattuk. Gondosan válogattunk. Azt ugyanis egyikünk sem akarta, hogy ugyanaz a muzsika többször is átússzon a filmen, pusztán azért, hogy a néző meg tudjon kapaszkodni benne, vagy hogy egy vissza-visszatérő érzelmi reakciót váltson ki. Nem akartuk, hogy bármelyik opus aláfestő zeneként csendüljön fel a történés mögött, mert azt szerettük volna, hogy ez a csodálatos muzsika főszerepet játsszon a filmben. Vitáink, komoly nézeteltérésein ez ügyben sem voltak. Ha elsőre nem tudtunk megegyezni valamiben, Peter tett egy rövid sétát a fák között, én pedig ledőltem egy kicsit pihenni.”

A prágai forgatás hat hónapig tartott. Milos Forman harminckét órányi anyagot vett fel, amelyet aztán nyolc hónapig vágott.

„Azt hiszem, az is közrejátszott a belügyminisztérium pozitív döntésében, hogy az elvtársak közül többen is megnézték a Hairt, és mert megérezték, hogy kinek az oldalán állok, megnyugodtak. A pártállam vezérürüi azonban rengeteg argumentumot hoztak fel ellenem. Ők nagyon nem akarták, hogy én itthon dolgozzam. A miniszterelnök azonban megérezte a pénz szagát, és bizonyára nagy viták árán, de meggyőzte őket. A forgatócsoport kocsijait azonban szinte egytől egyig beépített emberek vezették. Természetesen köztük is voltak rendesek, akik figyelmeztettek bennünket, hogy vigyázzunk, mert az autóba lehallgató készüléket ültettek. A salzburgi érseki palotában játszódó jelenetet, amikor Mozart először találkozik Salierivel, a prágai Vár spanyol termében szerettem volna leforgatni. Erre azonban nem kerülhetett sor. „Amerikaiak a Várban? Ezt azonnal felejtsék el!” – prüszköltek az elvtársak. Azt a képsort végül is egy morvaországi kastélyban vettük fel. A Rendi Színházzal az volt a szerencsénk, hogy épp akkortájt készültek a felújítására. Tehát nem sokkal azelőtt, hogy bezárták volna, több napra beköltözhettünk.”

Húsz perc, amely gazdagabbá tett egy amúgy is értékes alkotást. Húsz perc, árnyaltra festi Mozart és Constanz, Constanz és Salieri, Salieri és Mozart kapcsolatát. Ezeket a képsorokat annak idején csupán azért hagyta ki Forman a filmből, mert úgy gondolta: a néző már a két óra negyven percet is soknak találja.

„Féltem, hogy elunják magukat a moziban. Attól tartottam, hogy egy ilyen sztárok nélküli, korabeli ruhákat és parókákat felvonultató történet egy idő után érdektelenné válik a vásznon. Ráadásul végig klasszikus zene szól, amikor az MTV által sugárzott popra tombol a világ. De a felvett anyag végül így is a helyére került. Hat jelenetsort ékeltünk be a filmbe. Köztük azt, amikor Mozart zongoraleckét ad az ugató kutyának, vagy amikor Salieri elcsábítja és megalázza Constanzot, és az őt alakító színésző, Elizabeth Berridge először fedi fel bájait. Húsz évvel ezelőtt ezt a jelenetet már csak azért is ki kellett hagynom a filmből, mert ha bekerül, »fiatal korúak számára alkalmatlan« besorolást kap, és kevesebben láthatják.”

Milos Forman számára azonban mindez már a távoli múlt. Az Amadeus óta három filmet forgatott (Valmont, Larry Flynt, Ember a Holdon). Hetvenéves kora ellenére most is három vasat tart a tűzben. A Rossz hírek (Bad News) már forgatásra készen áll, a Goyát egy időre félretette, a Márai Sándor regénye (A gyertyák csonkig égnek) nyomán készülő Parázs forgatókönyve már születőben van.

„A Goyára évek óta készülök. Ha jó barátom, Václav Havel betartotta volna a szavát, akkor tőle kapom meg a kész forgatókönyvet. Na jó, ezt nem gondoltam komolyan! Elnöki hivatása és egészségi állapota még nem engedi, hogy újra kezébe vegye a tollat. Ezért kapta meg a lehetőséget egy amerikai forgatókönyvíró, aki pár hónappal ezelőtt bejelentette: szünetet kell tartania, mert rájött, hogy még mindig kevés, amit Goyáról tud. A spanyol inkvizícióról már tanulmánykötetet írhatna, mondta, de a festő alakja még mindig nem elég világos számára. A Márai-regény angol fordítása tavaly jelent meg Amerikában. Nekem ebben az évben került a kezembe a mű, és bele is szerettem első olvasásra. A forgatókönyv megírására régi munkatársamat, Jean Claude Carriere-t kértem fel, aki már bele is vetette magát a munkába. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent félretéve jövőre ezt a filmet fogom forgatni. Én évekig dolgozom egy-egy anyagon. Nem sietek most sem. Nekem van időm, nincs miért kapkodnom. Első a Bad News. Két rablópár komédiába illő története. Ilyen filmet sem rendeztem még. A sztori engem is fogva tart. Akárhányszor beleolvasok a forgatókönyvbe, elkap a nevetés, és a végén mindig arra az egyszerű megállapításra jutok, hogy a világ összes gaztette az emberi hülyeség szüleménye.”