Fogyasztói, fogyasztási vagy jövedéki adó?

A cigaretta, az üzemanyag vagy a szeszes italok árának változása (emelkedése) sok esetben az adott termékre kirótt adó növekedésének a következménye. Ezt, a termék árába beépített adót újságjaink fogyasztói, fogyasztási esetleg jövedéki adó-nak nevezik. A szlovákban viszont csak egy neve van: spotrebná daň, pontosabban spotrebná daň z tabakových výrobkov, spotrebná daň z minerálneho oleja, spotrebná daň z liehu, spotrebná daň z piva, spotrebná daň z vína. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy a három felsorolt magyar kifejezés közül melyik a szlovák spotrebná daň megfelelője.

A fogyasztói adó kifejezés „státusa” nem egyértelmű. Bár számos példát találunk rá az interneten magyarországi szövegekben is, nem tekinthető hivatalos megnevezésnek, pontosabban közgazdasági terminusnak (nem szerepel sem jogszabályban, sem pedig például szótárakban). Az adatok szerint jelentése néha általános: ’a fogyasztót terhelő adó’, gyakrabban viszont a fogyasztási adó szinonimájaként fordul elő. Az ilyen előfordulások jelentős százaléka erdélyi, de még inkább szlovákiai eredetű, mint például ezek: Rossz hír, hogy a fogyasztói adók emelkedése miatt drágulnak a cigaretták; A pénzügyi tárca elképzelése szerint a fogyasztói adó [a gázolajé] literenként 25 korona lesz.

A fogyasztási adó meghatározott adótárgyak (termékek) felhasználása, fogyasztása után fizetendő közvetett adó, s rendszerint luxuscikknek, de legalábbis nem létszükségleti cikknek minősülő termékekre vonatkozik. Fogyasztási adóval szokták terhelni a kávét, a szeszes italokat, a csokoládét, az ékszert, a személygépkocsit stb. Mivel a fogyasztási adó minden (az adott árut megvásároló) fogyasztót terhel, a szocializmus idején antiszociálisnak minősítették, s mind Magyarországon, mind pedig nálunk a rendszerváltozás után vezették be újra. Az érintett termékek köre az évek során változott, 1993 óta nálunk a fent említett ötféle ún. spotrebná daň van érvényben. Magyarországon a fogyasztásiadó-köteles termékek skálája szélesebb volt, az európai uniós csatlakozás következtében viszont alapvetően csak a szeszes italok, a dohányáru és az üzemanyag tartozik ide (a gépkocsi fogyasztási adója megmaradt, de regisztrációs adó-nak „keresztelték” át ). Ezek az áruk azonban tipikusan ún. jövedéki termék-ek, ezért a szeszes italok, a dohányáru és az üzemanyag után fizetendő adót Magyarországon jövedéki adó-nak nevezik. Az elmondottakból következik, hogy ha általános értelemben, bármilyen termékre és főleg korábbi időpontra vonatkoztatva fordul elő a szlovák spotrebná daň kifejezés, akkor fordíthatjuk fogyasztási adó-nak; a fent említett, konkrét termékek esetében azonban a jövedéki adó (dohányáru jövedéki adója, bor jövedéki adója stb.) az adekvát magyar megnevezés.

Nyilván nem mindenki van tisztában a jövedék szó jelentésével, ezért most foglalkozzunk ezzel. A jövedék a jön ige származéka, két jelentése van: 1. állami monopólium mint jog (vagy a kevésbé ismert magyar megnevezéssel: állami egyedáruság); 2. az állami monopóliumból eredő jövedelem. A történelemből többfajta állami monopóliumot, azaz jövedéket ismerünk, ilyen volt régebben a sóbányászat és a sókereskedelem (sójövedék), a puskapor előállítása és árusítása (puskaporjövedék), a szerencsejáték szervezése (lottójövedék), az italmérés (italmérési jövedék). Ezekből alakultak ki aztán a mai főbb termékcsoportok, amelyek a többi európai országban is az állami monopóliumok közé tartoznak, ezek pedig a szesz és a szeszes italok, a dohány és a dohányáruk, valamint az ásványolajok és azok származékai (pl. a benzin és a dízelolaj). www.gramma.sk