Fogatlan cápa

A helyszín ezúttal egy tévéstúdió, ahol Kyle (Jack O'Connell), a lúzer kisember prototípusa túszul ejti Lee Gatest (George Clooney), a kókler showmant, aki Money Monster névre hallgató, idétlen tévéműsorában ad kétes pénzügyi tanácsokat a nézőknek, és súgja meg az aznapi „tuti“ tőzsdetippeket. Kyle - vesztére -hallgat rá, aminek következtében egy szempillantás alatt elveszíti az összes spórolt pénzét, na meg az anyai örökségét.

Emiatt aztán eldurran az agya, és élő adásban húz robbanómellényt a pénzügyi gurura. The show must go on - gondolja a színfalak mögött a Julia Roberts alakította rendező, és a fülhallgatón keresztül instruálva Gatest megpróbálja az izzasztó helyzetből kihozni a lehető legtöbbet, ami olyannyira jól sikerül, hogy a nézettség perceken belül az egekbe szökik. 
 Mint kiderül, a Gatesnek bedőlő, Kyle-hoz hasonló balekok zsebéből annak a multicégnek a vezérigazgatója húzott ki 800 millió dollárt, amelyiknek eddig a showman is tolta a szekerét, hogy aztán a multivezér különféle, nem éppen legális módszerekkel forgatva a kisemberek pénzét többszörös profitra tegyen szert. Gates ráébredve, kinek is falazott eddig, túszejtője oldalára áll, élő adásban leplezve le a csalást. Ekkorra az egész filmet már-már burleszkbe illően végigtöketlenkedő zsaruknak is sikerül végre magukhoz térniük, a kicsit dilis, de összességében rokonszenves Kyle történetére egy mesterlövész golyója tesz pontot. Nem ússza meg a Dominic West alakította gonosz direktor sem, aki ellen büntető eljárás indul, ráadásul a dicstelen tévés szerepléséről készült mémeket még a híradó is bemutatja. Groteszkbe illő, nem túl valószerű befejezés. 

A legnagyobb gond azonban nem is ezzel a felemás happy enddel van, hanem inkább a totálisan kiszámítható, mindenféle fordulattól, csavartól és meglepetéstől mentes sztorival, na meg a sablonos karakterekkel. Vagyis éppen az hiányzik ebből a filmből, ami egy jó thrillerhez elengedhetetlen lenne. Helyette kapunk egy meglehetősen vontatott és egysíkú, akcióvígjátéknak túlságosan komoly témát választó, thrillernek ellenben túlontúl könnyed valamit. Egyedüli pozitívumként George Clooney öniróniája és a helyenként nagyon eltalált, szatirikus társadalomkritika említhető, például amikor Gates átható tekintettel győzködi a nézőket, hogy vásároljanak részvényeket, mert ezzel jelen helyzetben az életét menthetik meg, mire a mutató zuhanni kezd; vagy amikor az adás végeztével a fiatalok rögtön csocsóznak tovább, mintha mi sem történt volna. Hát, valahogy így távozik a néző is a moziból, gyorsan feledve a látottakat. Okosabb nem lett, és még a pénzét is lenyúlták.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"231095","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]