Jojo Nyuszi, ahol Hitler a poéngyáros

Annak ellenére, hogy a második világháború kimagaslóan jól dokumentált esemény a filmtörténelemben, folyamatosan kapunk olyan filmeket, amelyek bizonyítják, hogy a téma nem lerágott csont. Az elmúlt években például a Saul fia vagy a Dunkirk is azért tudott sikeres lenni, mert formabontó megközelítésben, az újdonság erejével tudta bemutatni a második világháború egy-egy sötét fejezetét. Ezen filmek sorába állt be a Jojo nyuszi, mert ugyan mi lehetne szokatlanabb annál, mint a történelem egyik legsötétebb eseményét humorral teletömni, Hitlerből pedig poéngyárost csinálni?

A Jojo Nyuszi főszerepében a tízéves Jojót láthatjuk, egy fanatikus srácot, akit teljesen behálózott a náci propaganda. Jojónak van egy képzeletbeli barátja is, aki történetesen nem más, mint Adolf Hitler. A vezér a film során különböző minőségekben jelenik meg a fiú mellett: egyszer abszolút megerősíti hitében Jojót, máskor ellentmond neki – a fiúnak hol a gyűlölete, hol a bűntudata manifesztálódik a Führerben.

Jojo élete akkor változik meg gyökeresen, amikor egy Hitlerjugend-táborban elszenvedett baleset miatt hosszabb ideig odahaza kell lábadoznia, és felfedezi, hogy édesanyja egy zsidó lányt bújtat az emeleti szobában. Jojo kezdetben gyűlölettel telve viszonyul Elsához, de ahogy több időt töltenek együtt, egyre inkább háttérbe szorulnak a fiú előítéletei. Közös jeleneteik élményszámba mennek, különösen amikor a lány ironizálva, keserű mosollyal az arcán adja a lovat Jojo alá, és erősíti meg őt szélsőséges nézeteiben. Kettejük kapcsolata kulcsszerepet kap a filmben, és bár vitathatatlan, hogy ez a szál inkább klisés, mint kreatív, a film szerencsére egyszer sem csap át bugyuta tanmesébe vagy romantikus maszlagba. Ahogy a film közben is csak minimális moralizálást kapunk, úgy a végén sem kell számítani komplex üzenetre vagy tanulságra. Vannak gondolatébresztő részei, de összességében távol áll attól, hogy sarkalatos igazságokat nyomjon le a torkunkon.

Az is valóságos rendezői bravúr, hogy a történet második felében már súlyos, sőt, megrendítően tragikus dolgokat is láthatunk, de meglepetésünkre még ekkor sem szorul háttérbe a groteszk és a humor, mert Waititi mindvégig őszintén hisz abban, hogy egy alapvetően tragikus történetet, mely a háború kellős közepén bontakozik ki, el lehet mesélni viccesen is. Bár a képzeletbeli Hitler a film vége felé már egyre kevesebbet szerepel, addigra már szívünkhöz nő a főszereplő páros és megszeretjük Scarlett Johansson és Sam Rockwell karakterét is, így van, ki kárpótoljon minket.
A Jojo Nyuszi ereje nem csak a fő karakterekben és a vezér ábrázolásában rejlik, a film a mellékkarakterek és mellékszálak mentén is nagyon sok érdekességet kínál. A Jojo édesanyját alakító Scarlett Johansson minden másodpercében beragyogja a vásznat, a náci tisztet megformáló Sam Rockwell karakterén keresztül pedig egy szép ívű megváltástörténet rajzolódik ki. És ne feledkezzünk meg Jojo tizenegy éves kis barátjáról, aki az utcán masírozik fegyverrel, aknavetőt cipel, és aki az egész film talán leggroteszkebb figurája.

A maori és zsidó származású Taika Waititi nem csak rendezte és írta a filmet, ő maga bújik Hitler szerepébe: zsenialitása abban mutatkozik meg, hogy olyan mondatokat, amelyeket eddig más rendezők csak véres komolysággal mertek Hitler szájába adni, ő szinte vicceskedve elszavaltatja a Führerrel. Ennek ellenére – páratlan megközelítés és szórakoztató alakítás ide vagy oda – a film megnézése után pont Hitler karakterét illetően maradhat némi hiányérzetünk, a zseniális alapötlet ugyanis nem aknázza ki maradéktalanul a benne rejlő potenciált. Magát az élményt ez szerencsére nem teszi tönkre.

Az érzékeny téma miatt a film cseppet sem meglepő módon főleg az amerikai kritikusok között nem aratott osztatlan sikert, de a nézők nagy része imádta, és valószínűleg ez a rajongás repítette el a Jojo Nyuszit több díjig és jelölésig. Az amerikai filmakadémia – holott rendszeresen és következetesen elzárkózik a komédiák elismerésétől és díjazásától – most hat kategóriában is Oscar-jelölést osztott ki a Jojo Nyuszinak: talán ezúttal Hollywoodban is érezték, hogy ez a film több mint egy vígjáték. Sőt, több mint egy kiváló vígjáték. A Jojo Nyuszi az elmúlt évek egyik legfontosabb filmje: fityiszt mutat a politikailag korrekt humornak, tabukat döntöget, a poénoknak tétjük van, ezenkívül a háborús dráma és komédia olyan elegyét mutatja, hogy a jövőben akár műfajalkotó darabként is hivatkozhatunk rá. 

Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit / Králiček Jojo). Amerikai vígjáték, dráma, 108 perc. Rendező: Taika Waititi. Szereplők: Roman Griffin Davis, Thomasin McKenzie, Scarlett Johansson, Taika Waititi, Sam Rockwell.