Film egy feledésbe merült robbantásról

A műfaj invesztigatív dokumentumfilm, amelyben a történészek kutatásait játékfilmes elemekkel színezik, hazai magyar színészek közreműködésével. A korhű ruhák, kellékek költségeire azonban nem elég a támogatás, ezért közösségi finanszírozásból szeretnék biztosítani ezeket. Harminc napon át bárki hozzájárulhat a film sikeréhez, amelynek rendezőjével, Laczkó Sándorral beszélgettünk.

Mióta dolgoznak ezen a témán, és mikor döntötték el, hogy nem hagyományos értelemben vett dokumentumfilmet csinálnak?

Négy évvel ezelőtt Simon Attila történész ötlete volt, hogy a felhalmozott tudásanyagot a nyilvánosság elé tárjuk, közérthető módon. Két és fél éve sikeresen pályáztunk a film előkészületeire, így be tudtuk fejezni a levéltári kutatást, és elkészült a forgatókönyv. A forma magától érthetődő volt számunkra, abból kifolyólag, hogy Tornalján ma erről senki nem tud beszélni. Egyetlen embert találtunk, aki érintett volt a történetben, akinek az édesapját a statárium ideje alatt fogva tartották, és ő gyerekként édesanyjával élelmet hordott neki. A robbantás után sok családot kiutasítottak Tornaljáról, akik pedig beköltöztek, azok nem hallhattak róla, mert a kommunizmus alatt ez tabutéma volt.

Ilyenkor lépnek színre a tényeket és összefüggéseket kutató történészek, akik szintén szerepelnek a filmben, viszont egy fiktív karakter kérdezgeti őket, egy lelkes fiatal kutató.

Ez a karakter, aki maga is alaposan belebonyolódik a történetben, nem teljesen fiktív. Egy kicsit minket, alkotókat is megtestesít. És mindazokat, akik érdeklődnek a helytörténet iránt, szeretnének többet tudni saját közösségük múltjáról. Amikor az előző filmjeinket vetítettük országszerte, rengeteg ilyen emberrel találkoztam. A játékfilmes rész inkább szubjektív szempontból mutatja be az egyéni sorsokat. Fontos tudatosítani, hogy nem értelmezhetünk mindent mai szemmel. 1945-ben, miután átvonult a front Tornalján, teljesen más volt például a gyerekek helyzete. Sok fiú apa nélkül maradt, hirtelen ők lettek a férfiak a családban. A város és környéke tele volt hátrahagyott robbanóanyagokkal, fegyverekkel, és senki nem lepődött meg azon, ha például egy csapat tizenéves fiú az erdőben puskákkal lövöldözött. Fél évvel ezelőtt ezt sokkal nehezebb lett volna elképzelnünk, mint mostanában, amikor a szomszédunkban zajló háború sokkal közelebb hozza ezt a történetet is. A játékfilmes rész karakterei nyilván tipizáltak, hiszen hetvenhét év távlatából kell megidézni őket. Ugyanakkor vannak olyan univerzális érzések, mint félelem, a szeretet, a bizonyítási vágy, amelyek minden korban működnek. A szinopszisban akad pár női karakter is, akik mellékszereplők ugyan, de gyakran ők mozgatják a történetet. A forgatókönyvet Varga Emesével írtuk, és egy idő után rájöttünk, hogy fordítva kell gondolkodnunk: a karakterek személyiségét a helyzetből adódóan kell megalkotnunk. Azaz rávetítettük az adott szereplőkre a helyzetet, az akkori és a mostani konfliktusokat. Mert a filmnek az objektív történelmi szál és a múltban játszódó szál mellett van egy harmadik szála is, ami a jelenben játszódik. A fiatal történész barátnője, Csilla például a jelenben van, míg a címszereplő barátnője, Anna a múltban. De hasonlóak a konfliktushelyzeteik, és mindketten mozgatják a történetet.

A tornaljai robbantás, amelyben egyébként senki sem sérült meg, ma is kihívás elé állít minket, hiszen sok a tisztázatlan részlet. Miután összeszedik a 12–65 év közötti fiúkat, férfiakat, egy fiú magára vállal valamit, amit talán nem is követett el...

Így van. A bíróság megvádolja őt, de a tanúk nem ismerik fel. Van alibije arra az éjszakára, amit többen igazoltak, mégis azt mondta másoknak, hogy ő robbantotta fel az épületet. Szóval sok az ellentmondás, és ezeket a kérdéseket a mi fiatal kutatónk fogalmazza meg a filmben. Hancsovszky Bélának volt süt-nivalója, hiszen meg tudott szökni a rimaszombati börtönből, lefegyverezve az őröket. Átjutott Magyarországra, ahol szintén megszökött a börtönből, kétszer is. A hatalom példát akart statuálni, illetve bizonyítani akarta, hogy a Magyarországról érkező fasiszta eszmék befolyásolják az itteni magyar fiatalokat.

Vagyis Hancsovszky ártott a tornaljai magyaroknak lázadásával?

Az ügynek nyugaton nem volt visszhangja, nem sikerült felhívni a világ figyelmét a magyarokkal szembeni megtorlásokra. A média magyarellenes propagandára használta fel, később pedig sikerült úgy eltussolni az ügyet, hogy ma már senki sem tud róla. A filmben szerepel Gustáv Husák, az akkori belügyi népbiztos is, aki ezt az ügyet is felhasználja a magyar lakosság kiutasítására. Azt mondják, Husák Tornalján mondta el legkeményebb magyarellenes beszédét. A film nem igazságot akar szolgáltatni, hanem azt a kérdést teszi fel, hogy meddig lehet, és meddig érdemes elmenni, ha az egyén szabadsága veszélybe kerül.

Mikor kezdődik a forgatás?

Mindenképp szeretnénk még idén elkezdeni, de ez attól is függ, mikorra sikerül biztosítani az anyagi hátteret. A projekt egy részét önerőből finanszírozzuk, másik részét pályázati támogatásból, a harmadikat pedig közösségi adakozásból. Ez utóbbi azért fontos, mert a játékfilmes részben minél valósághűbben szeretnénk megidézni a kort, és nem könnyű akkori öltözékeket, katonaládákat, járműveket biztosítani.

Vagyis minél több pénzt sikerül összegyűjteni a https://www.donio.sk/hancsovszky címen, annál látványosabb lesz a film, amely nemcsak egy halálra ítélt fiú sorsát, hanem közösségünk múltját ia kutatja.