<p>Szabó Istvánnal egy kicsit a magyar filmtörténetet is ünnepelte a hét végén a 10. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. Ma, 21 órakor a Delta bemutatásával, valamint rendezője, Mundruczó Kornél jelenlétével, akivel a vetítés után találkozhat a közönség, az új magyar filmet s egyben a közép-európai régió megújuló független filmeseinek egyik kiválóságát is ünnepli majd a pozsonyi szemle.</p>
Fiatalok a ligeti betondzsungelből
A magyar film egyéb remek alkotásokkal is jelen van a szlovák főváros mozgóképes mustráján: tegnap két magyar alkotás szerepelt a kínálatban, Gigor Attila QA nyomozó című rendezése, valamint Pálfi György filmes szempontból szinte a világ valamennyi jelentős helyén megfordult Taxidermia című alkotása. Pálfi György a fesztivál versenyében szereplő alkotások sorsáról döntő nemzetközi szakmai zsűri tagja.
A tizedik évfordulóját ünneplő szemle azonban a hazai filmet is ünnepelheti, hiszen azzal, hogy a Szlovák film 2008 elnevezésű szekcióban húsz alkotást (játék-, dokumentum- és kisfilmeket) tud kínálni, valóban csúcsteljesítményt közvetíthet a közönsége felé.
Hétfőn este hazai produkció premierjét tartották az Auparkban lévő Palace Cinemas-ban: első alkalommal a fesztivál közönsége láthatta Viktor Csudai Nagy tisztelet (Veľký rešpekt/Big respect) című vígjátékát.
Ha egyelőre nem is akarunk nagyobb térség mércéjével mérni, a hazai viszonylatokat alapul véve azonban mindenképpen elmondható, hogy Viktor Csudai opusa új film a javából. Új abban az értelemben, hogy napjaink filmje. Abban az értelemben is új, hogy egy új generáció új hangon, erőteljesen megszólaló filmje. És abban is új, hogy az új nemzedék, az új médiákon felnőtt nagyvárosi fiatalok új életérzésének a krónikája.
Csak a környezet és a téma a régi. Régi a környezet, hiszen az események Szlovákia legnagyobb betondzsungelében, legnagyobb lakótelepén, a pozsonyi ligetfalui sűrűben játszódnak – nem berendezett, nem steril, nem átalakított környezetben, hanem magában abban az élettérben, amelyet a ligetfalui ember megteremtett, kialakított magának. A film valóságával megfordulunk ismert parkokban, tereken, az ugyanarra az arculatra felhúzott, nyomasztó betonrengetegben, a ligetfalui új vonatpályaudvaron, a városrész egyik legfrekventáltabb buszjáratán, a 95-ösön, a Velký Draždiak hűsítő vizében, a ligetfalui Duna-parton. És nem utolsósorban becsöppenünk a ligetfalui „folklórba”, vagyis beleshetünk a mindennapi családi életteret adó „autentikus” lakásokba, otthonokba – olyanokba, ahol a régi szocialista ablakkeretek a régi üveget őrzik.
A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.